Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
34 Puskás Attila az irgalmas szabadítás, mind az irgalmas jelenlét/velünk-lét okán. Jézus az irgalmasan megmentő és velünk lévő Isten. 2.2. Jézus „Én vagyok” kijelentései és Isten irgalma A szinoptikus evangéliumokban találkozunk ugyan „Én vagyok” kezdetű jé- zusi kijelentésekkel, de meglehetősen ritkán és többnyire inkább csak Jézus felismerését és beazonosítását lehetővé tevő kijelentésekként, bár egyes esetekben valószínűleg rejtetten Jézusnak a tekintélyét is jelezhetik, mert Jézus hatalmának az elismerése kapcsolódik hozzájuk a tanítványok részéről (Mt 14,22-33). A negyedik evangélium sajátossága, hogy benne gyakran elhangzanak Jézus ajkán az „Én vagyok” kezdetű kijelentések, melyek mély teológiai értelmet hordoznak, amennyiben kifejezik Jézus küldetését és kilétét. Két fő csoportját különböztethetjük meg ezeknek a kijelentéseknek. Az elsőbe azokat sorolhatjuk, melyekben az „Én vagyok” mondatkezdéshez kiegészítő állítmány tartozik. így pl. Jézus azt mondja, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet; én vagyok a feltámadás és az élet; én vagyok az élet kenyere; én vagyok a világ világossága; én vagyok a jó pásztor. Ezek az Énkijelentések jelzik Jézus üdvözítő küldetését és közvetetten utalnak isteni természetére. A kettő szorosan összefügg, hiszen az üdvözítés isteni tevékenység. Az Ószövetségben Isten az élet, az igazság, a világosság, a jó pásztor, aki életet ad, táplál, megvilágítja az igaz/bölcs élet útját és jó pásztorként gondoskodik övéiről. Mindezek Isten irgalmából fakadó üdvözítő tettei. Amikor Jézus önmagára alkalmazza ezeket a megnevezéseket, mégpedig abszolút formában, melyet a következetesen alkalmazott határozott névelő jelez, akkor az irgalmas Istennel azonosul, vele tudja egynek magát. Az „Én vagyok” kijelentések másik csoportját azok a jézusi mondások alkotják, melyeknek nincs kiegészítő állítmánya, hanem önmagukban állnak (vö. Jn 8,24.28.58; 13,19; 18,5). Ez az önálló alakban szereplő „Én vagyok” kijelentés az evangéliumban görögül így hangzik: „Egó eimi”. Ezeknek az Én-kijelentéseknek egészen nyilvánvaló a kapcsolata a Jhvh Isten-név ószövetségi kijelentésével és értelmezésével. A Hetvenes fordítás következetesen alkalmazza az „Egó eimi” formulát, amikor Jhvh nevéről van szó. így a Septuaginta már a „vagyok, aki vagyok” („echje aser echje”: Kiv 3,14) Mózesnek kinyilatkoztatott titokzatos nevet is az „Egó eimi” bevezető formulával fordítja görögre („Egó eimi ho Ón”). Ennél is fontosabb azonban, hogy az „én (vagyok) Jhvh” rövidített formáját, vagyis az „én (vagyok) az” (‘ani hu’; vö. íz 43,10) típusú kijelentést a Hetvenes fordítás következetesen az „Egó
