Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma

Isten neve és irgalma

29

zák. A Jhvh-név kinyilatkoztatását visszhangzó másik csoportba azokat a szövegeket sorolhatjuk, melyek az ember Istenhez intézett imájának vagy bölcsességi reflexiójának a részeként tartalmazzák a Jhvh-névnek és irgalmának a felidézését. A második alfejezetben említünk erre néhány példát.

1.3.1. Visszhangok az ószövetségi „Én vagyok”formulákban A Mózesnek adott kezdeti Jhvh-név kinyilatkoztatás elsősorban azokban az Én-kijelentésekben visszhangzik az Ószövetség későbbi írásaiban, melyekben maga Jhvh vall önmagáról és nevéről. Ezek az isteni önkinyilatkoztatások valójában Jhvh nevének értelmezéstörténetét folytatják, mely a Kiv 33,19 és 34,6-7 korábban vizsgált kijelentéseivel kezdődött. Az „Én (vagyok) Jhvh” (’ani Jhvh) megszilárdult formájú isteni Én-kijelentés kifejezetten tartalmazza a Jhvh nevet. Szinte kivétel nélkül olyan helyzetben hangzik el, amikor Isten népe vagy választottai kritikus, kilátástalan szituációba kerülnek. Az „Én (vagyok) Jhvh” kijelentésnek ekkor alapvetően kettős szerepe és jelentése lehet. Előfordul bemutatkozó formulaként, mely lehetővé teszi a kinyilatkoztatást adó Isten beazonosítását, illetve Jhvh így ad megerősítést a kinyilatkoztatásban részesülőnek küldetése végrehajtására (vő. Tér 28,13), vagy bátorítást az Őbelé vetett hitre, cselekvő jelenlétéről biztosítva a címzettet (Kiv 6,6). Másfelől a formula megjelenik a jövőbe mutató ígéretként és igazolásként is: „Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok Jhvh, a ti Istenetek” (Kiv 6,7); „Minden egyiptomi, ahány an csak vannak, megfogja tudni, hogy én vagyok Jhvh” (Kiv 7,5). Itt a kijelentés értelme az, hogy majd jövőbeli tettei alapján ismerik meg az izraeliták és az egyiptomiak Jhvh-ét, s így a Jhvh- név valódi jelentését. Jhvh így igazolja magát előttük, így bizonyítja istenségét. Nos, ez az igazoló isteni tett az egyiptomi fogságból, a halálraszántság kilátástalan állapotából történő megszabadítás lesz. A megmentés, a meg- menekítés művével igazolja Jhvh istenségét és tárja fel a Jhvh-név jelentését. A megszabadítás isteni tettével bizonyítja a Jhvh-név viselője, hogy ő irgalmas, hűséges és minden földi uralkodónál hatalmasabb. Következésképpen az „Én (vagyok) Jhvh” kijelentés mindig tartalmazza a megmentő isteni irgalom kinyilvánítását a szorongatott helyzetben.

Az egyiptomi fogság mellett az ószövetségi választott nép számára a másik, talán még kritikusabb és kilátástalanabb helyzet a babiloni száműzetés lehetett. Távol a hazától, idegen földre hurcolva, a jeruzsálemi templom romokban, az áldozatbemutatás lehetősége nélkül, a dávidi királyi dinasztia megszűnésével szembesülve - mindez már önmagában is súlyos, válságos helyzetet jelent. Ezt a nyomorúságos állapotot csak tovább fokozza a lelki elbizonytalanodás, hogy vajon Jhvh vereséget szenvedett Marduktól, a babi-