Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
30 Puskás Attila loniaiak istenétől? Talán Jhvh egy alárendelt isten vagy nem is igazi isten lenne? S miként teljesíti ígéreteit, melyek a dávidi királyi házra, Sionra, a templomra és népére vonatkoznak? Ha pedig a mostani fogság a prófétái által korábban meghirdetett ítéletét és büntetését jelenti népe fölött a vezetők és a nép bűnei miatt, akkor vajon ez a büntető ítélet lesz a végső szava? Vajon meg fog bocsátani és visszafogad, vagy elvet véglegesen? A babiloni fogság nyomora felülmúlja még az egyiptomi fogságét is. A múlt bűneinek tudata és a lelki/teológiai válság súlyos terhe még kilátástalanabbá teszi a helyzetet. Nos, a fogság alatti próféták közvetítésével éppen ebben a sokszorosan nyomorúságos helyzetben hangzik fel újra és újra az „Én (vagyok) Jhvh” isteni kijelentés. Ugyanakkor vele párhuzamosan megjelenik az isteni Én-kijelentés rövidített formája is az „Én (vagyok) az” (‘ani hu’) alakban. Ezeknek az Én-kijelentés formuláknak a hangsúlyos alkalmazásával főként Deutero-Izajás és Ezekiel próféták az új exodus reményét ébresztik, üdvösséges jövőt és szabadulást hirdetnek, amikor a Mózesnek adott Jhvh- névkinyilatkoztatás jelentését aktualizálják. Üzenetük középpontja: mivel Jhvh igazságos ítélete már megvalósult és mivel Jhvh irgalmas és hűséges, ezért megbocsát, visszafogad, megújít, megszabadít és üdvös jövőt ajándékoz. Éppen ezzel nyilvánítja ki istenségét, sőt egyetlenségét. Jhvh az egyedüli Isten, mert egyedül O ismeri a jövőt; mert egyedül O a történelem Ura; mert egyedül O a megmentő; mert egyedül O képes arra, hogy igazságosságát érvényesítse, amint arra is, hogy irgalmas, hűséges és mindenható lévén, megmentsen. Deutero-Izajás így fogalmaz: „Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr -, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek és higgyetek nekem és megértsétek, hogy én vagyok (‘ani hu’)- Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. Én, én vagyok JHVH, és rajtam kívül nincs más megmentő” (íz 43,1 Oköv). Ezekiel próféta is üdvösséges jövőt és Jhvh irgalmát hirdeti. Mind Izrael, mind a népek megismerik majd Jhvh nevét, nevének tartalmát. Izraelhez így szól az Úristen: „jót teszek veletek, többet, mint azelőtt, és megtudjátok, hogy én vagyok Jhvh” (Ez 36,11). Ugyanakkor Isten a népek előtt is kinyilvánítja nevét: „Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok Jhvh - mondja Jhvh, az Isten amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok” (Ez 36,23). Itt a próféta összeköti az „Én vagyok Jhvh” formulát Isten nevének, azaz a Jhvh-névnek a megszentelésével. Isten népe megszentségtelenítette Jhvh nevét a népek között, azaz nem tett tanúságot, sőt bűneivel ellentanúságot tett arról, hogy ki valójában az Isten, s így elhomályosította, meggyalázta a Jhvh-név tartalmát. Most Jhvh maga fogja megszentelni saját nevét, maga fogja felragyogtatni a Jhvh
