Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Előszó
2 Előszó hangoztatjuk. Isten akkor és ott gyakorolja, amikor neki tetszik. Saját magáért irgalmas, nem pedig azért, mert külső okok kényszerítik rá. Ez csak végtelenségének és világfelettiségének következménye, de nem jelenti azt, hogy egykedvűen, hidegen nézi az ember szenvedését. Csak a végítélet derít fényt majd a szenvedésnek és kárhozatnak az igazi értelmére. Addig meg kell próbálnunk az érthetetlennek látszó jelenségeket a hitben megérteni. Az emberi irgalmasságot Szent Ágoston így határozza meg: „Részvét érzése mások szükségei iránt, ami arra késztet, hogy erőnkhöz mérten segítségére siessünk” (De civ. Del 9,5). Tehát két eleme van: a szomorú együttérzés és a segítő készség. Istenben nincs szomorúság, hiszen ő végtelenül boldog és nem találkozhat erejét felülmúló tragikus helyzetekkel. A megpróbáltatások nem történnek tudta és beleegyezése nélkül, tehát biztos, hogy kapunk kegyelmet az elviselésükre, illetőleg arra, hogy az örök élet útján javunkra váljanak. Az irgalom figyelembe veszi az ember gyarlóságát, sőt menti azt. Látja, hogy a lélek kész, de a test erőtlen (vö. Mt 26,41). Krisztusnak legszebb példabeszédei dicsőítik az Atya irgalmasságát (tékozló fiú, elveszett drachma, elveszett bárány.” (Istenről beszélünk, Bp. 1969.) Jézus Krisztus az irgalomban bővelkedő Atyát nyilatkoztatta ki. Isten atyaságának misztériuma azonban magában foglalja a létet adó, növelő és tápláló valódi tekintélynek a mozzanatát is. Irgalom és tekintély egyaránt Isten mindent odaadni akaró és tudó atyai szeretetében gyökerezik. A Com- munio jelen számának végén olvasható két írás ezt az alapgondolatot bontja ki. Ferdinand Ulrich Isten a mi Atyánk című tanulmánya az „Atyavesztés” folyamataként láttatja az elmúlt két évszázad meghatározó filozófia- és szellemtörténeti vonulatait, s meghív a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Atya valódi tekintélyének újrafelfedezésére. Szalay Mátyás a tekintélyválság mai kontextusában gondolja tovább az ulrichi felvetéseket és mutat rá az atyai tekintély kérdéskörének filozófiai és társadalmi relevanciájára. A Szerkesztőség
