Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
28 Puskás Attila zanatát ragadják meg, melyet rendkívüli visszafogottság jellemez a bűnössel szemben. Nagy irgalmában és kegyelmében Isten nem azzal reagál a szentségét, igazságosságát és méltóságát sértő emberi bűnre, hogy megsemmisí- tőleg és azonnal lesújt a bűnös emberre, hanem hajlandó elviselni a bűnöst, visszafogja jogos haragját (késedelmes a haragra), időt és lehetőséget ad a megtérésre, s ha büntet, azt is kíméletesen, átmenetileg és haragját mérsékelve teszi. Isten „hosszú türelme” (hosszantűrése) mindezt egyszerre jelenti. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a szent és igazságos Isten így, ilyen hosszú türelemmel reagál az ember bűnére. Hiszen a bűn nem pusztán egy törvény megszegése, hanem a szövetség felrúgása, a szere te tkapcsolat rombolása, igazságtalanság az Igazzal szemben, szeretetlenség a Szeretettel szemben, merénylet a Szent ellen. A bűn érinti Istent, aki szeretetből teremti az embert és szeretetből közösségre lép vele. Isten a bűnre adott válaszában is a Szeretet, az Igaz és a Szent marad. Szeretete a bűnös iránt irgalmas, haragos/igazságos és türelmes szeretet. Irgalmas, mert a bűn nyomorúságos helyzetében lévő emberen megesik a szíve és segítségére siet, mindent megtesz szabadítása érdekében. Haragos/igazságos, mert utálja a bűnt/gonoszsá- got, igazságában szembesíti a bűnöst saját igaztalan helyzetével, korlátozottan érvényesülni engedi a bűn fájdalmas következményeit (büntet), s megkívánja a bűnös valódi megtérését, átalakulását. Türelmes, mert irgalmában lehetőséget és időt enged a bűnösnek bűne felismerésére és a megtérésre. 1.3. AJhvh-név kinyilatkoztatásának visszhangjai az Ószövetségben és az isteni irgalom Az ószövetségi írásokban sokféleképpen visszhangzik a Jhvh-név tartalma, középpontjában az Ő irgalmasságával. Az egyik csoportba azokat a szövegeket sorolhatjuk, melyek Isten önvallomását tartalmazzák s ennek az önvallomásnak a részeként tanúsítják Isten irgalmát (vö. íz 54,8). Az „irgalom” szó használata nélkül ugyan, de azok a szentírási szövegek is Isten irgalmasságáról tanúskodnak, melyekben Jhvh arról vall, hogy „nevéért” nem engedi fellobbanni a haragját népe ellen, vagy csak egy pillanatig fordítja el haragjában arcát övéitől (íz 48,9). Ózeásnál Isten önvallomásában rejtett, tartalmi utalás történik a Jhvh-névre - „mert Isten vagyok, nem ember, a körödben élő Szent” - és irgalmára, amikor Isten arról beszél, hogy jogos haragját mérsékli, s éppen ez nyilvánítja ki isteni mivoltát és szentségét (Óz 11,7-9). A következő alfejezetben a Jhvh önvallomását tartalmazó szövegek közül csak olyanokat vizsgálunk meg, melyek az „Én vagyok” formulát tartalmaz
