Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 27 nyétől, a halál helyzetéből megszabadítja népét. Hiszen a szövetségszegés súlyos bűnének magától értetődő és várható következménye a halál lenne. Vagy a fizikai halál, a nép megsemmisítése és kitörlése az élők könyvéből. Vagy a lelki halál, mely abban áll, hogy Isten megvonja jelenlétét a néptől, a Szent már nem marad vétkes népe körében. Úgy tűnik, hogy nincs több lehetőség: a Szent Isten közelsége vagy elemészti a bűnöst bűnével együtt, vagy magára hagyja a bűnöst és eltávozik tőle. Mindkét halálnem tragikus és kilátástalan helyzetbe vezető következménye a bűnnek. A Jhvh-név értelmező kimondása azonban megnyit egy harmadik lehetőséget. Isten irgalma az a leleményes isteni szeretet, mely megtalálja és közli az isteni megoldást. A szent Isten irgalmas szere tétéből megbocsátás fakad, mely megszünteti a bűn állapotát, s a halál nyomorúságos állapotának mindkét neméből megment. Jhvh névértelmező önkijelentéséből azonban az is világos, hogy az irgalomból fakadó megmentő megbocsátás nem azt jelenti, hogy az Úristen egyszerűen elnézne a bűn felett, vagy úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Megbocsátása egyfelől feltételezi a bűnbánatot és a megvalló, beismerő kérést a vétkes nép, illetve helyettesítő közbenjárója részéről (lásd Mózes közbenjárása). Másfelől a megbocsátás nem zárja ki a büntetés valamennyi formáját. Az igaz, hogy Jhvh a legsúlyosabb büntetéstől megkíméli övéit, hisz irgalmában a halálos következményektől, a fizikai haláltól, azaz a megsemmisüléstől és a teológiai/lelki haláltól, vagyis jelenlétének megvonásától megmenti a népet. Ugyanakkor bizonyos határok között, korlátozottan engedi érvényesülni az elkövetett bűn egyes negatív hatásait a következő nemzedékeken. Ám az isteni önkijelentés nyomatékosan hangsúlyozza, hogy míg az isteni irgalom nem ismer időbeli határokat: ezerízig, vagyis mindig népével marad, addig az isteni büntetés csak korlátozottan fog érvényesülni - legfeljebb három/négy nemzedék életében. Ez az időbeli összehasonlíthatatlanul nagy különbség a „mindig” és a „valameddig” között egyszersmind rejtetten utalhat az irgalom és a büntetés tartalmi aszimmetriájára is, amennyiben az irgalom átfogó, forrásjellegű, míg a büntetés átmeneti és maga is az irgalom céljának, a teljes megtisztulásnak és az Istennel való kapcsolat helyreállításának a szolgálatában áll. Érdemes még kitérnünk az isteni önkijelentésben szereplő „türelme hosszú” kifejezésre (Magyar Bibliatársulat fordítása). Az isteni türelem az isteni irgalomhoz tartozik, annak szerves része, megvilágítja az irgalom egyik lényeges dimenzióját. Az „erek panajim” héber kifejezést a Károli-Biblia a „késedelmes a haragra”, a Szent István Társulat fordítása pedig a „hosszantűrő” szavakkal adja vissza. A különbségek dacára közös a fordításokban, hogy a hitszegő ember bűnével szembesülő Isten magatartásának azt a moz
