Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
26 Puskás Attila Jhvh szabadon elkötelezi magát és viszontelköteleződést kíván. Igényes szeretet ez, melybe az Úristen egészen beleadja önmagát, s ugyanilyen teljes odaadást vár szeretettjétől, mely odaadás a törvény megtartásában fejeződik ki. Szövetségesi szeretet ez, mely egymáshoz tartozást hoz létre: Ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek. A szövetségi partner igazi javát, üdvösségét munkáló szeretet ez, s mi lehetne nagyobb ajándék, mint az, hogy a nép Istenhez tartozhat, övé lehet, élvezheti jelenlétét és támogatását. Gyönyörködő szeretet ez, mely kedvét találja és mindig kedvét akarja találni a szeretett szövetségesi partnerben és annak viszontszeretetében. A nagy szere tetű (rab-cheszed) jelző mellett megjelenik az Isten-név tartalmaként a kegyelmes (channún) és a nagy hűségű kifejezés is. Mindkettő az Úristen alapmagatartásának, szövetségesi szeretetének a milyenségét írja le. A „kegyelmes” (channún) jelző arra utal, hogy amikor Isten szövetséget köt és szövetségesi szeretettel fordul népéhez, akkor lehajol (chanan ige: lehajolni) a kicsinyhez, a gyengéhez, az alacsonyhoz. Kegyelmes szeretete kezdeményező, az első lépést megtevő, teljesen ingyenes és lehajtó szeretet, mellyel az Úr odahajol szolgájához és az Atya fiához. Ugyanez a szövetségesi szeretet hűséges (emet) is, szilárd, megbízható, mindig lehet támaszkodni reá. Az „irgalmas” (rachum) jelző újabb minősítést ad Isten kegyelmes, hűséges, önmagát elkötelező szövetségesi szeretetének, s így magának Istennek. Az anyaméh alapjelentést hordozó „rechem” szóból képzett „irgalmasság” (rachamim) és „irgalmas” (rachum) szavak a gyengéd, együttérző, részvéttel teli szeretet magatartását fejezik ki, ahogy egy szülő, anya vagy apa tud gyermekéhez fordulni. Az irgalom az a lehajtó, kegyelmes szeretet, mely a nyomorúság és kiszolgáltatottság állapotában lévő, önmagában tehetetlen és kilátástalan helyzetű szeretett személyhez fordul. Megesik rajta a szíve és cselekszik érte, tesz megmentése érdekében. Az Úristen ilyen irgalommal, irgalmas szeretettel hajol le a nyomorúság bármilyen helyzetében lévő népéhez és menti meg minden ínséges állapotából. Ez a nyomorúság sokféle lehet. Lehet a megsemmisülés életveszélyes állapota, amint láttuk a Jhvh-név kinyilatkoztatása kapcsán (Kiv 3,7-12), de lehet a bűnös állapot nyomorúságos helyzete is, ami a Jhvh-név Isten általi értelmezésének előzményét és kontextusát alkotja (Kiv 32-34). Izrael későbbi történetében a nyomorúságos állapot jelentésköre még tovább bővül, magában foglalja a betegség, a halálközelség, az üldöztetés kilátástalan mélységeit is, ahonnét a hívő ember az irgalmas Istenhez kiált megmentését kérve. Mindenesetre a Kiv 34,6-7- ben az isteni irgalom kimondása a Jhvh-név értelmezéseként egyértelműen mint a nép súlyos bűnére adott isteni válasz hangzik el. Olyan irgalomról van szó, mellyel Isten mind a bűnös állapotból, mind annak következmé
