Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
Isten neve és irgalma 21 Ugyanakkor az irgalom mellett Isten megjelenésének és megmentő cselekvésének másik motívuma a hűsége, az atyákkal kötött szövetségről való megemlékezés. Ez a mozzanat már a teofánia leírását bevezető és összefoglaló szakaszban is felbukkan: „Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről” (Kiv 3,24). Amikor később Mózes a nép értetlenségével és bizalmatlanságával szembesül küldetésének teljesítése közben, Jhvh ezt a megerősítő szózatot intézi hozzá, melyet a néppel is közölnie kell: „De mivel szövetséget kötöttem velük (az atyákkal), hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről” (Kiv 6,4-5). Magában a teofánia jelenetében úgy van jelen a hűség motívuma, hogy Isten hangsúlyosan és ismételten az atyák, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének mondja magát. Ezzel nemcsak beazonosítja önmagát Mózes számára, hanem azt is jelzi bennfoglal tan, hogy megtartja az atyáknak tett ígéreteket. Összefoglalva tehát, Isten azért határozza el népének megmentését, azért jelenik meg Mózesnek, szól hozzá és ad küldetést neki, mert O irgalmas és hűséges Isten. Maga Isten jellemzi és indokolja így saját magatartását, bár ezen kifejezések használata nélkül. Ezért várható és ésszerűen feltételezhető, hogy amikor Mózes a nevét kérdezi, akkor az Isten válaszában szereplő „vagyok, aki vagyok” állítás, illetve a neki megfelelő Jhvh-név is tartalmazni fogja az irgalmat és a hűséget, mint Isten lényegi tulajdonságait, noha maguk a kifejezések itt sem jelennek meg. Ezt a várakozásunkat és feltételezésünket tovább erősíti az a tény, hogy az istennév fentebb ismertetett értelmezési lehetőségeivel jól összeegyeztethető. A korábban vázolt lehetséges jelentéseket/tulajdonságokat az irgalom és a hűség tulajdonsága tovább konkretizálja, míg a korábban megállapított tulajdonságok megvilágíthatják az irgalom és hűség gyakorlásának alapját Isten létében. Összefoglalva a korábbi értelmezéseket, azt mondhatjuk, hogy a titokzatos „vagyok”, illetve a Jhvh-név azt az Istent jelöli, (a) aki mindig Nagyobb az emberi lehetőségeknél és nem uralható; (b) aki Örökkévaló és változatlan; (c) aki jelen van és népével van; (d) akinek a neve kettős ígéretet hordoz: (1) majd jövőbeli tettei tárják fel igazi valóját, s (2) ugyanúgy lehet rá számítani a jövőben mint a jelenben. Nos, az irgalom egyrészt Isten intenzív jelenlétét, népével és népéért létét (c) konkretizálja mint megmentő és cselekvő jelenlétet; másrészt szintén megmentő, irgalmas tettekként konkretizálja Isten ígéretként jelzett jövőbeli tetteinek mibenlétét (dl). A hűség az istennévnek a (b) és a (d2) jelentésével mutat összefüggést. Isten hűsége örökkévalóságán és változatlanságán nyugszik. Azért tudja megtartani az atyáknak tett ígéreteket a jelenben, mert Ő változatlanul ugyanaz
