Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
22 Puskás Attila és örökkévaló (b). Ugyancsak változatlansága és örökkévalósága a végső gyökere annak, hogy a jövőben ugyanúgy lehet rá számítani mint a jelenben (d2). Fentebb megállapítottuk, hogy Isten azért menti meg népét, mert irgalmas és hűséges. Most hozzátehetjük ehhez, hogy Isten azért képes megmenteni népét, mert O a minden emberi lehetőségnél Nagyobb, a nem uralható (1), a Mindenható. Feltételezésünk, mely szerint a Jhvh-név Mózesnek adott kijelentése rejtve tartalmazza az irgalmat (és a hűséget), végső megerősítést abból nyer, hogy a bibliai tanúságtétel szerint maga Jhvh értelmezi így a nevét a későbbiekben. A következő fejezetekben ezt vizsgáljuk. 1.2. A Jhvh-név isteni értelmezése - Isten megbocsátó irgalma 1.2.1. A Isten-név értelmezésének kontextusa Asz az állítás, hogy Isten irgalmas, nemcsak úgy elvétve és mellékesen jelenik meg a Bibliában, hanem sokszorosan megismételt és nyomatékos kijelentésként. Nem is csupán az Úristenről tapasztalatot szerzett hívő ember hitvallásaként, hanem elsődlegesen és kifejezetten magának Istennek az önkinyilatkoztatásaként. Az irgalom Isten nevének a része. Elsősorban maga Isten jelenti ki önmagáról, hogy O irgalmas, amikor Mózes előtt kimondja s mintegy értelmezi szent nevét (Kiv 34,6-7). E kinyilatkoztató névértelmezés rendkívül kritikus helyzetben történik, röviddel az aranyborjú imádásával elkövetett durva szövetségszegés után (Kiv 32,1-6), s ez az előzmény adja meg a valódi súlyát. Alighogy kiválasztó és megmentő szeretetének beteljesítéseként az Úristen önmagát elkötelező szeretetből felajánlotta a szövetséget a megmentetteknek, s viszontszeretetre hívó jóakaratának ajándékaként adományozta a szövetség alaptörvényét, alighogy a nép igent mondott a szövetségre és a törvény megtartására, s alighogy a szövetségkötést a közösségi áldozatbemutatással megpecsételték, a nép Áron segédletével máris hátat fordított a szövetségnek, az őt szerető Istennek. Ebben a kritikus helyzetben, erre a súlyos bűnre vajon mi lesz az Úristen válasza? Mózes, Isten hűséges szolgája és a szövetség közvetítője, háromszor járul az Úr elé és a népért közbenjárva bocsánatért könyörög (32,11-14; 32,30-35; 33,12-17). Abűn- bánattartás, a vétkesek mózesi megbüntetése és a közbenjárás nyomán Isten végső válasza a súlyos bűnre az irgalom lesz. Irgalma két lényeges mozzanatot foglal magában. Egyrészt, nem törli el a vétkes népet a föld színéről. Másrészt, nem vonja meg segítő, vezető jelenlétét a néptől, hanem népével marad és bevezeti az ígéret földjére. Ismét igent mond a megkötött szövetségre, továbbra is népének Istene marad. A Szent nem utasítja el a bűnöst,
