Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
78 Javier Martinez „szekuláris” kritikájába illeszkedik. Valóban, a vallás világi bírálata, legyen szó Feuerbachról, Marxról, Durkheimről vagy Nietzschéről, csak keresztény talajból serkenhetett ki, s csak így virágozhatott. III. Visszatérés a középponthoz Nem tudjuk megkülönböztetni a sivatagot, kivéve, ha máshonnan jövünk. Nem bírálhatunk ésszerűen egy álláspontot s észlelhetjük annak határait, hacsak nem láttunk már valami tőle eltérőt. Világos, hogy láttunk már mást is! Láttuk a mártírokat és szenteket. Szemünk előtt ragyog emberségük, és ez két igazság ismeretét jelenti: először is, hogy ha a szentek ilyen gyülekezete létre jön, az nem alapulhat hamisságon, s másodszor, hogy Krisztus ígérete: „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28, 20) bizonyosság. Felidézhetjük itt Newman híres „Biglietto-beszédét”, melyben erős hangon szólt arról, milyen veszélyt rejt magában a vallásra nézve a liberalizmus, vagyis az az ellenség, aki ellen egész életében ádázul küzdött. A kereszténység olyan gyakran élt át halálos veszélynek tűnő helyzeteket, hogy immár minden újabb próbától joggal rettegünk. Ez eddig bizonyos; az azonban már bizonytalan, ami tehát e nagy összeütközések során jobbára megjósolhatatlan, s ami ezért nagy meglepetéssel jár, amikor csak tanúi lehetünk: az a sajátos mód, ahogyan a Gondviselés megmenti s megóvja választott örökségét. Ellenségünk sokszor barátunkká válik, sokszor elveszíti a rossznak azt a különös fertőzőképességét, mely annyira fenyegetően hatott; néha csak annyit tesz, amennyi előnyünkre válik és aztán eltűntetik. Általában az Egyháznak nincs is más dolga, minthogy békében és bizalommal továbbra is ellássa a feladatait; csendben kell figyelnie, miként hat az isteni megváltás. Mansueti hereditabunt terram. Et delectabuntur in multitudine pads.2'1 Ez egy csodálatos tanúságtétel a krisztusi ígéretbe vetett hitről és bizalomról. „Az Egyháznak nincs is más dolga, minthogy békében és bizalom- 24 24 Az úgynevezett „Biglietto-beszéd” egy nagyon rövid szöveg, melyet a szerző azon a napon olvasott fel, amikor XIII. Leó pápa kardinálissá nevezte ki, s amely másnap 1879. május 12-én megjelent a The Times-ban, s aztán olasz fordításban az Osservatore Romano című lapban. E szöveg igen szintetikus módon határozza meg, mit jelent a „liberalizmus a vallásban”. Noha egy kritikai megközelítésben nyilvánvalóan nem tekinthetjük további pontosítások nélkül azonosnak azt, amit Newman „vallási liberalizmusnak” nevez a politikai s gazdasági liberalizmussal, hasonló naivitásra vallana azon összefüggések figyelmen kívül hagyása, melyek összekapcsolják a különféle „liberalizmusokat”.
