Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 79 mal továbbra is ellássa a feladatait”. Napjainkra azonban a „vallási liberalizmus” addig merészkedett a keresztény elmék megtévesztésében, hogy még „saját feladatait” is, a szentbeszédtől a szentségek kiszolgáltatásáig is a világi ész keretei között értelmezi (vagy méginkább félreértelmezi). Látva e veszélyt, ugyanebben a beszédben maga Newman így fogalmazott: „A Szentegyháznak soha nem volt olyan sürgős szüksége a védelmezőkre ezzel [a veszély- lyel] szemben mint most, amikor egy hiba immár, jaj, úgy elborította az egész földet mint a rosszindulat.” Newman tudta, hogy a liberalizmus (vagy a világi ész) nem csak a vallást illetően rendelkezik azon képességgel, hogy elfedje s elmaszkírozza magát, s úgy jelenjen meg mint a „természetes út”, ahogyan a dolgok mindig is történtek és történniük is kell. Ezért szellemi s erkölcsi szinten egyaránt nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy kimutassuk ideologikus természetét, egyszerre az Egyházon kívül s belül, s visszatérjünk a szent hagyományhoz, hogy megszabadítva a bénító, szorosan átfogó béklyóktól újra, minden frissességével feltárhassuk a mai ember előtt azt. A liberalizmus legtöbb kritikájával szemben az a kifogás merül fel - ahogyan erre már utaltam -, hogy a marxizmus nevében íródtak (a marxista szempontok részleges alkalmazásával). Ez maga után vonta a marxizmus s a liberalizmus közös hitelveinek elfogadását (mivel a marxizmus, ahogyan MacIntyre megjegyzi, „első felbuzdulását tekintve a liberalizmus és a tőkés társadalom s egy kritikája annak sajátos fogalmiságán belül”23 * *), s annak kifejezett vagy bújtatott állítását, hogy a kereszténység haszontalan s alkalmatlan „e világ dolgait” illetően.26 Ezért a liberalizmus legtöbb bírálója hosszú távon részt vállalt ugyanannak a világi kultúrának a kialakításában, mely megalapozta mind a liberalizmust, mind annak kritikáit. A liberális társadalom marxista kritikája ettől függetlenül számos tekintetben igaz, de a marxizmus tévedése a kapitalizmus jövőbeli válságának előrejelzéseit s saját gazdasági és erkölcsi teljesítményét illetően, más ideoló23 Alasdair MacIntyre, Marxism and Christianity (2. kiadás), Duckworth, London, 1995,133. o. A kiemelés tőlem van. 26 Ez volt a latin-amerikai „fölszabadító teológia” legnagyobb tévedése. Túl sok a liberalizmusból s a modem világi eszmékből átvett, az életre vonatkozó föltevés akadt abban, ahogyan felfogták a szabadságot, az állam szerepét, s a fölszabadítást. A keresztény szókészlet ezért az ideológia eszközévé vált. Ld. Stanley Hauerwas, “Some Theological Reflections on Guttierrez’s Use of ‘Liberation’ as a Theological Concept”,Modem Theology 3 (1986), 67—76. o.; UŐ., After Christendom? How the Church Is to Behave If Freedom, Justice, and a Christian Nation Are Bad Ideas. A szerző előszavával, Abingdon Press, Nashville, Tennessee, 1999, 50-58. o.; John Milbank, Theology and Social Theory, 207-209. o., 232-252; Daniel M. Bell, Jr., Liberation Theology After the End of History. The Refusal to Cease Suffering (Radical Orthodoxy Series), Routledge, London és New York, 2001, 42-84. o.
