Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 77 Végül az Egyház helyzetét jellemző paradoxon a szekuláris társadalomban ugyanaz, amit sok évvel ezelőtt a (protestáns) teológia dilemmájaként megint csak MacIntyre fogalmazott meg a következőképpen: „Láthatjuk a kegyetlen dilemmát, mellyel egy önmagát kortársnak feltüntetni igyekvő teológiának kellene szembenéznie: (1) Az egyik teológus az ortodoxiával kezdi, de egy olyan ortodoxiával, melyet Kierkegaardtól s Barth-tól sajátított el, így könnyen olyan körbe zárja magát, melyben a hívő csak a hívővel beszél, s amelyben minden emberi tartalmat továbbra is sűrű fátyol fed. (2) Elfordulva ettől a száraz, s belterjes teológiától, az érzékenyebb teológusok megpróbálják lefordítani mondanivalójukat, hogy az a vallástalan világ számára is megközelíthetővé váljék. Vállalkozásuk azonban mindenképpen kudarcra ítéltetett. Vagy, mert fordítási kísérletük sikeres: ebben az esetben ők maguk is azt találják, hogy mondanivalójuk hallgatóik ateizmusává vedlett át; vagy (b) már a fordítási kísérletben elbuknak: ebben az esetben mondanivalójukra rajtuk kívül senki sem kíváncsi.”22 Ez nem csak a kortárs protestáns teológia végzete. Mindenütt találkozunk a keresztény kommunikációs eszközök, a keresztény erkölcs, a keresztény oktatás, s nevelés dilemmáival. Ez a jelen világban a keresztény jelenlét dilemmája.23 Minden kritika ellenére és bármilyen halálos következményekkel járjon is az Egyház számára, ha fenntartások nélkül elfogadja a világi észt, mely persze csak egy a többi hagyomány között, érvelésünknek e pontján a félreértések elkerülése végett fontos rámutatnom, hogy annak legalább egy aspektusa közvetlen keresztény örökség. A ragaszkodás az észhez mint olyanhoz (és a szabadsághoz vagy az emberi méltósághoz mint olyanhoz) ugyanis olyannyira jellemző a kereszténységre s a keresztény hagyományra, hogy csak a kereszténység képes elfogadni bármilyen igazságot, noha az a vallás 22 A. MacIntyre, “God and the Theologians”, megjelent az Against the Self-Images of the Age című kötetben, University of Notre Dame Press: Notre Dame, Indiana, 1978, 12-26. o. Az idézetet a 19-20. oldalon található. 23 Az amerikai metodista teológus, Stanley Hauerwas szintén felfigyelt e dilemmára (olyany- nyira, hogy szerintem egész teológiai vállalkozásának egyik fő mottója, hogy megpróbáljon segíteni az Egyháznak abban, hogy választ találjon e dilemmára, s azt számos formában ki is fejtette. Egy helyütt például így fogalmaz: „A keresztények, amennyiben igyekeznek továbbra is politikai szereplők maradni, kénytelenek lefordítani meggyőződéseiket egy nem teológiai nyelvre. Amint azonban ezt sikeresen elvégzik, roppant módon elhomályosodik, ugyan mire jó egyáltalán a teológiai nyelv.” (Stanley Hauerwas, “On Keeping Theological Ethics Theological”, in Stanley Hauerwas és Alasdair MacIntyre (szerk.), Revisions, University of Notre Dame Press: Notre Dame, Indiana, 1983, 16-42. o., Id. 30. o.
