Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
72 Javier Martinez hozzátartozik ugyanis az ismeretek megfelelő részterülete, amelyhez viszonyítva az adott részterület teljességgel átláthatóvá válik. E tény következménye, hogy a tudás különböző területeitől elvárják, hogy teljességgel uralják a valós világ megfelelő szeletét.14 A vallás számára nincs marginális valóság, ezért a vallás még egy bizonyos fajta tudás sem lehet, hanem az érzelmek és preferenciák teljesen egyéni és szubjektív területéhez kell tartoznia. Ha elismerjük, hogy tárgya valami „valóságos”, akkor az teljességgel egy másik világból való „valóság”. Mivel feltevésük szerint ez utóbbinak semmi kapcsolata sincs jelen világunkkal, 14 MacIntyre leírásából igen világos képet kaphatunk a liberális ideológia lényegi eleméről a ‘fogalmak szemléleti feldarabolásáról’ (compartmentalization). „A XIX. század burzsoá társadalma olyan fogalmak s hitek által határozta meg magát, melyek, noha különböző elméleti formát öltöttek, mind a szekuláris liberalizmus eszköztárának részét képezték. A liberalizmus az az elméleti tükör, melyben a XIX. század megláthatta saját arcát; és ahogyan a XIX. század társadalmi rendszerei függnek az egységek felosztásától s a fogalmak szemléleti feldarabolásától [compartmentalization] , úgy ehhez hasonlóan a liberális elmélet is kidolgoz egy olyan világszemléletet, melyben a világ felosztott s fogalmait tekintve szemléletileg feldarabolt. A liberalizmus számára legalapvetőbb s leginkább lényegéből fakadó különbségtétel a politika s a gazdaság szétválasztása. Ahogyan ez ma is társadalmi gyakorlat, a burzsoá célja tisztán negatív jelesül, hogy az állam - melyet szűkén úgy értelmez, mint ami megvédi a polgárokat a külső behatástól s a belső káosztól, s fenntartja a szerződés szentségét - semmilyen szinten ne avatkozzon be a szabadpiaci gazdaságba, úgy a liberális politikai elmélet szerint elválasztható egymástól az ember politikai s gazdasági helyzete. Ezért a liberalizmus ötvözheti önmagában a politikai egyenlőség ideálja iránti ösztönt a gazdasági egyenlőtlenség aktuális támogatásával. És ahogyan a politikai elválasztott a gazdasági szférától, úgy az erkölcs is egyre inkább törekszik arra, hogy önálló területté váljon, egy olyan világgá, melyben személyes viszonyok uralkodnak. (Alasdair MacIntyre, Marxism and Christianity, 2. kiadás, Duckworth, London, 1995, 132-133. o.)” Az idézethez két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. Először is, a felosztás s a fogalmak szemléleti feldarabolása iránti ösztön, noha a XIX. században teljesedett ki s vált a társadalmi élet tükörképévé, már sokkal korábban is, egészen a modernitás kezdeteitől (a késő XVI. s a korai XVII. században) meghatározó jelenségnek számított. A világi ész a felosztás s a fogalmak szemléleti feldarabolása iránti szenvedéllyel együtt született és ez egyik legjellemzőbb vonása. Tartalmazza azt a feltételezést, hogy a valóság, mikor végre elszakadt a vallástól s az erkölcsöktől, teljesen az emberi ismeret s hatalom kezébe kerül. Az ideológiailag átformált teológia a föld uralmát nem ritkán azzal igazolja, hogy az emberiség a Teremtés könyvében olvasható parancsot teljesíti, amikor uralma alá hajtja a földet. Persze, képmutatás itt a Teremtés könyvére utalni: ez nem más mint ürügy a föld korlátlan kifosztásának modern tervéhez; ez maradt a liberalizmusnak a keresztény antropológiából, vagy még inkább annak eltérített töredékéből, mely beilleszkedik a liberális antropológiába. A második megjegyzés az, hogy jóllehet MacIntyre ebben a bekezdésben nem említi a vallást, a liberalizmusban a vallás, akárcsak az erkölcsök, egy meghatározott „terület”, egy sajátos szféra. Magát a „vallás” fogalmát is, ahogyan ebben az értelemben használják, fel kellett találni, s erre a modernség kezdetén került sor, amikor a vallást alárendelték az akkor megjelenő modern abszolutista államnak. Ld. William T. Cavanaugh, “A Fire Strong Enough to Consume the House: The Wars of Religion and the Rise of the State”. Modern Theology 11 (1995), 397-420. o. Ld. mégUő., Theopolitical Imagination, T&T Clark, Edinburgh/New York, 2002, 20-42. o.
