Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Martínez Fernández, Javier - Szalay Mátyás (ford.): Túl a világi észen
Túl a világi észen 71 „A modem teológia pátosza hamis szerénységéből fakad. A teológia számára ez szükségképpen halálos betegség, mivel ha a teológia feladja azon igényét, hogy a viták fölötti diskurzus legyen, akkor már nem artikulálhatja az Isteni Teremtő szavát, hanem kényszerűen csak egy olyan véges bálvány orákulumává válik, mint a történelmi műveltség, a humanista pszichológia vagy a transzcendentális filozófia. Ha a teológia már nem akarja elhelyezni, minősíteni vagy megbírálni a diskurzusokat, mivel nem törölhető el a végső szervező logika szükségessége. Egy a világi ész által „helyre igazított” teológia két jellemző módon szenved a börtönétől. Vagy amiért bálványimádó módon összeköti Isten ismeretét a tudás valamely sajátos területével - „végső” kozmológiai okok vagy szubjektív és „végső” lelki szükségletek. Vagy másképpen arra korlátozódik, hogy sejtetni engedje a reprezentáción túli fenségességet, s ily módon arra szolgál, hogy negatív módon megerősítse egy olyan autonóm világi szféra kérdéses eszméjét, mely teljességgel átlátható a racionális megértés számára.”12 Miibank megfogalmazásában a fenti mondatok alanya a teológia, a kijelentések azonban éppolyan igazak lennének, ha az Egyházról mondanánk ugyanezt. A világi ész határain belül az Egyház csak akkor képes a túlélésére, ha elfogadja a Miibank által említett két korlátozás egyikét. Az első behatárolt elképzelés szerint a „ratio” s ,,fides” metszéspont nélküli párhuzamosan futó vonalak, noha elfogadhatjuk, hogy egyik soha nem mond ellent a másiknak.13 Másfelől a „ratio” és „fides” különválasztása számos más különbség leképeződése, s végső soron Isten és a valóság különbsége tükröződik benne. így az első korlát mindig elvezet a másodikhoz. Végül is csak a „ratio” létezik: a „fides” elveszik az emberi elme képzelgései között. Tulajdonképpen csak egy behatároltságról van szó, amely két fázisra tagolható. Amint a vallási szféra, ahová a kereszténységet mint egészet elhelyezik, az emberi tevékenység egy sajátos szférájává válik a többi területhez képest (mint amilyen a filozófia, az erkölcs, a tudományok, s a művészetek, stb.), ezzel leválasztjuk minden más emberi valóságról. Amint így autonómmá válik, valóságosságát is elveszti. A valóság minden egyes részterületéhez 12 Milbank, Theology arid. Social Theory, 1. o. 13 Talán érdekes megjegyezni, hogy létezik egy spanyol teológiai folyóirat, melynek címe Ész és hit („Razón y Fe”), mely valószínűleg e kettő egységét hivatott kifejezni az I. Vatikáni Zsinat értelmében. Az ész azonban nem csak az egység, hanem az egymás mellé rendelés kifejezése is, s ez utóbbit a modem dualizmus keretei között kell értenünk s a „fides” korlátozását jelenti. A Razón y Fe ma Spanyolországban az Egyház belső szekularizációjának eszköze. Ebben az összefüggésben csak arra szeretnék emlékeztetni, hogy II. János Pál pápai enciklikájában fordított sorrendben szerepelnek a fogalmak (Fides et ratio) s ez csöppet sem véletlen.
