Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Puskás Attila: Isten neve és irgalma
20 Puskás Attila tesen a „leszek” nem jelentheti Isten megváltozását, valamivé válását, ami korábban nem volt. De a „vagyok, aki leszek” kijelentés értelmezhető úgy, hogy „én az vagyok, aki számotokra a jövőben leszek”. Másképpen fogalmazva: hogy ki vagyok valójában (”én vagyok”), azt majd a jövőben értetek véghezvitt tetteimből tudjátok meg, vagyis abból, aki majd számotokra leszek. Ebben az olvasatban is ígéretet hordoz a név-kijelentés. A most még üresnek és formálisnak tűnő Jhvh-név majd fokozatosan telítődik meg tartalommal, amikor nagy tetteit megtapasztalva népe egyre inkább megismeri Istenét, s így egyre többet felfog az Úristen valódi létéből. Ehhez hasonlóan a „leszek, aki vagyok” lehetséges olvasat is ígéretet hordoz. Ezzel Isten azt ígéri, hogy a jövőben is mindig olyan és az lesz népe számára, aki és ami Ő most a jelenben. Ez Isten megbízható és szilárd hűségének az ígérete, mely változatlan állandóságában alapozódik meg. De mindez hogyan kapcsolódik az irgalomhoz? A Jhvh-név kinyilatkoztatásának mi köze az isteni irgalomhoz? Első pillantásra nem sok, vagy egyenesen semmi. Hiszen az „irgalmas, könyörületes, irgalom, irgalmaz” kifejezések egyikét sem találjuk meg sem a név-kijelentésben, sem Istennek Mózessel folytatott párbeszédében. És mégis az isteni irgalom nagyon is jelen van az egész történetben. Sőt, nemcsak jelen van, hanem valójában kiindulópontja és rejtett középpontja a Jhvh-név kinyilatkoztatásának, mely nélküle nem is érthető megfelelően. A teofánia történetét bevezető szakaszban ugyanis ezt a leírást olvassuk Izrael helyzetéről és Isten ehhez viszonyuló reakciójáról: „Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Isten meghallotta panaszukat (Kiv 3,23-24). Maga az Úristen is így indokolja Mózesnek megjelenése célját: „Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat. És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből (...) És most, íme Izrael fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket” (Kiv 3,7-9). Istennek megesik a szíve a nyomorúságos helyzetben lévő népén, meghallja segélykiáltásukat és segítségükre siet. Az irgalom, s kiváltképp az isteni irgalom éppen ezt a magatartást jelenti a Biblia szóhasználatában. Észrevenni a sanyarú helyzetben lévőt, ismerni a fájdalmát, együttérezni vele, meghallgatni segélykiáltását és cselekedni érte. Minél nagyobb a nyomorúság, annál sürgetőbb az irgalmas cselekvés. Márpedig Izrael a teljes kiszolgáltatottság és halálveszély állapotában van. A fáraó rendeletére elviselhetetlen mértékű kényszermunka terheli és a fiúgyermekek megölésének parancsa fenyegeti. Szisztematikus és módszeres népirtás taszítja a halál felé. Mivel az Úristen irgalmas, ezt nem tűrheti, elhatározza a megmentést.
