Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Előszó
Előszó F erenc pápa az elmúlt évben, december 8-án nyitotta meg Rómában az Irgalmasság Szentévét, amelyet majd a Szent Péter-bazilikában zár be 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén. A helyi egyházakban tavaly, Advent második vasárnapján kezdődött el a Szentév, és az idén, november 13-án, az évközi 33. vasárnappal zárul. A Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóiratnak közvetett módon ugyan, de maga a pápa adta meg a tárgyalandó témát. A Katolikus Egyház Katekizmusában mindössze két helyen (1473, 1829) szerepel a misericordia, Isten tulajdonsága, a keresztény ember erénye. A tavaly 100 esztendeje, 1915-ben született hittudós, Gál Ferenc így írt az irgalmas Istenről: „Általános értelemben irgalmasságnak nevezzük Istennek azt a készségét, hogy hajlandó a szükséget szenvedő teremtménynek belülről fakadó jóindulatból segítséget nyújtani. Amennyiben Isten végtelenül tökéletes (D. 1782), ez a sajátság is megvan benne, azért nem lehet kegyetlen és igazságtalan teremtményei iránt. Teológiai értelemben azonban azt a készséget nevezzük irgalmasságnak, amelyet Isten az üdvtörténetben kinyilvánított, ti. hogy tud megbocsátó lenni a bűnös emberrel szemben és kész őt a természetfeletti üdvösségre elvezetni. Jóindulatának külső bizonyítéka az általános üdvözítő akarat, a megtestesülés, a megváltás, az egyes ember megigazulása és a világ végső megdicsőülése. A jelen üdvrendben a szeretet és az irgalmasság kölcsönös fogalmak, hiszen a bűnös ember iránti szeretetet csak így lehet igazolni. A Fiúnak a megtestesülésben „minden tekintetben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen és kiengesztelje a nép bűneit” (Zsid 2,17). Az irgalmasság, ahogy az üdvtörténetben előttünk áll, Istennek annyira szabad és személyes magatartása, hogy azt nem lehet egyszerűen a jóságából levezetni. A természetes istenismeret tehát nem juthat el ehhez a bizonyossághoz. A kinyilatkoztatás kivételes hangsúllyal nyomatékozza az irgalmasságot, mégis csak akkor ismerjük fel helyesen, ha titok-jellegét hasonlóan
