Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - A nagyváros - Loffeld, Jan - Török Csaba (ford.): Városi cseppfolyósodások - A város mint az élet és vallás jelenkori feltételeinek a paradigmája
56 Jan Loffeld mutatkozott - méghozzá mindannyiszor hatékony módon. Új jelenségnek mutatkozhat, hogy egy cseppfolyóssá vált, illetve szekuláris modern közegben a kereszténység már nem tartozik kortársaink élet-térképéhez, mivel ők már fel sem vetik a vallás jelentőségteljességére vonatkozó kérdést, vagy mert egyszerűen csak eszükbe sem jut, hogy életük fő kérdéseit összekapcsolják a keresztény hit tartalmaival. Ezért a kereszténység jelenleg radikálisan lehetőségnek, opciónak tűnik,38 a hit pedig (ahol relevánssá, jövendővé válik) úgy mutatkozik meg, mint egy szabadon felhasználható open source, amely mind inkább eltávolodik a korábbi értelmezési fórumok tekintélyeitől. Ezek a tények elénk állítják a radikális kérdést: a keresztény hittartalmak mennyire relevánsak egzisztenciális szempontból? Ily módon a városi- szekuláris életterek a jövőre irányuló teológiai megismerés helyeivé válnak.39 Mindebből adódik többek között a kérdés, hogy vajon nem egy opcionálisan rendelkezésre álló kereszténység képezi-e a legőszintébb megoldást, s nem ez-e a teremtményi autonómiának leginkább megfelelő következmé- nye egy olyan hitnek, amely síkra akar szállni a szabadságból fakadó emberi döntések mellett? 6. A KERESZTÉNY HIVATÁS VALÓSÁGA A VÁROSIASSÁ VÁLÓ KULTÚRÁKBAN A vallási cseppfolyósság, illetve közöny városi életmodellek keretei közt tapasztalható jelenségei legalábbis elbizonytalanítóak vagy irritálóak. Ezek tekintetbe vételével Hans-Joachim Höhn a jelenkori kultúra kereszténységet átformáló jelensége kapcsán két stratégiára mutat rá: az egyik az illuzioniz- mus, mely nem tudja elfogadni a saját életállapotára vonatkozó igazságot, s ezért a Vatikántól, „alulról” vagy a Szentlélektől reméli a megoldást; a másik pedig a defetizmus, amely alapjában tagadja, hogy a kereszténység bármiféle módon „jövőképes” lenne, s ebből kifolyólag végül (lelkipásztori) depresszióba vagy rezignációba torkollik. Mindezekkel szemben Höhn felveti a kérdést: a fentebb leírt jelenségek valóban „megkérdőjelezik a kereszténység mindennemű társadalmi létjogosultságát, kulturális jelentőségét és jö38 Ehhez ld. Joas, H., Glaube als Option. Zukunftsmöglichkeiten des Christentums, Freiburg i.Br. 2012, különösen is 185-225; vö. Taylor, Ch., Ein säkulares Zeitalter, 14k. 39 Az életterek ilyen irányú jelentőségéről a teológiában ld. Faber, E.-M. (szerk.), Lebenswelt und Theologie. Herausforderungen einer zeitsensiblen theologischen Lehre und Forschung, Fribourg 2012. Evangélikus részről ezzel a kérdéssel foglalkozik: Barth, H.-M., Konfessionslos glücklich. Auf dem Weg zu einem religionstranszendenten Christentum, Gütersloh 2013.
