Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)
12 Thomas Söding is az analógia hermeneutikáját követik. Az apa családon belüli jogát ezen a helyen nem megfosztja a lényegétől, hanem alkalmazza. Amit a fiatalabbik fiú kézhez kapott (legyen szó örökrészéről, vagy valami másról), elveszett s az is marad. Ám az atyai házban több van ennél, ami elég mindenki számára. Ez az oka annak, hogy az örökség kérdése nem játszik semmilyen szerepet az idősebbik fiú megítélésében. Az általa felvetett probléma a bánásmód egyenlőtlenségében áll. Ezért gerjed haragra, és nem akar belépni a házba (Lk 15,28). Az eléje kimenő apjának ekként panaszkodik: „Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki” (Lk 15, 29k). Haragja szent harag. Megalapozott is lenne, hogyha mindez a teljes igazság lenne. Kegyvesztettnek érzi magát, mivel testvérének visszatértét csodálatosan megünneplik, miközben neki semmit sem kínálnak fel. Akárcsak a szőlőmunkásokról szóló példázatban, ahol az egész napon át dolgozók panaszkodnak, mert úgy vélik, kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek a később felvett napszámosokkal szemben, és hátrányt szenvedőnek érzik magukat (Mt 20,1-16), úgy az idősebbik hú is úgy érzi, negligálják, mivel apja nem mutatkozott eléggé nagylelkűnek vele szemben. Az apa válasza megvilágítja a tévedését. Testvérével ellentétben ő egyáltalán nem függ az irgalmasságától: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied” (Lk 15,31). Először is: az idősebbik hú egyértelműen apja „gyermeke”; egyáltalán nem kell arra gondolnia, hogy egy munkásának a szintjére degradálják (Lk 15,19). Ő azonban úgy írja le magát, mint aki nem egyéb, mint egy alárendelt ember, aki mindenben engedelmeskedik annak, amit az apja megkövetel tőle. Azután: ő ténylegesen társtulajdonos, mivelhogy apja teljességgel részt ad neki mindenből, ami a házhoz tartozik. Ezért hát egyáltalán nincs szüksége arra, hogy valamire várjon, egyszerűen kiszolgálhatja magát. Ha tetszik, az idősebbik hú is elveszett hú, mivel nem értette meg önnön húi mivoltát. Testvérének a befogadása alkalmat kínál neki arra, hogy ne csak pusztán hallgassa az ünnep zenéjét és résztvegyen a táncban, hanem megismerje önmagát is, mint aki az apja ha, a testvérének a testvére, a családnak a tagja, az ünneplő közösségnek a tagja.
