Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)
Az irgalmasság kérdése 13 4. ISTEN GONDOLATAI Egy példázat soha nem képez dogmát, sokkal inkább ikon. Láthatóvá teszi a láthatatlan Istent, és megjeleníti, amit Isten kinyilvánít. Istennek hála, mindig vannak apák, akik megbocsátanak vétkező fiaiknak. Reméljük, mindig is lesznek! Jézus úgy mutatja meg az apának és a fiúnak a történetét, mint Istennek a történetét. Nem Jézus felfedezése az, hogy Isten irgalmas - ez Istennek az alapvető dispozíciója. Az isteni irgalmasság dicséretében ez már Izrael hite énekének a cantus firmus-ává vált.19 Jézus megmutatja, mennyire közeljött az emberekhez ez az irgalmasság: végtelenül közel, annyira közel, hogy ez alkotja az életüket, ez alapozza meg szeretetüket, megtérésre való készségüket s képességüket, a kiengesztelődés valóságát, az újra megtaláltak miatti ünnep örömét. A példázat megőrzi a mennyei Atya s az összes földi atya közötti különbséget, ami nélkül nem lehet eljutni a kellő teológiai ismeretre: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened” (Lk 15,21), vallja meg a tékozló hú (ld. Lk 15,18). Vétkezett az ég ellen, mivel az Isten parancsainak a meg nem tartása megmutatkozott a pazarlásban és a tisztátalanságban (Lk 15,13-16; vö. 15,30), ezért a vétekből bűn lett. Bűnt követett el „ellened”, mivel a példázat apja se nem Isten, se nem az áldozat, hanem az apa, aki mindig is rajta tartja szemét a kisebbik fián, s így ő is elszenvedte a bűnös ember halálos szorongását. A példázat valójában megnyitja a szemünket Isten felé, akit az imádságban nem csak metaforikusán nevezünk „Atyának”, hanem valóban úgy szólíthatunk meg, mint „Atyát” (Lk 11,1). Ez a példázat tényleg a legjobb kommentár ahhoz, hogy Istennek a neve, melyet meg kell szentelni, Jézus nekünk adott kinyilatkoztatása értelmében Istennek az atyaságához kötődik. A példázatban szereplő párbeszéd megőrzi ezt a minőségi különbséget és minőségi megfelelést. Magában a példabeszédben háromszor is előfordul egy mondat, amely a hú feltámadását ünnepli (Lk 15,24.32). Ez kitágítja Isten Országának a horizontját. Kétszer az atya mondja ki: egyszer megmutatja nekünk a hát (Lk 15,24), másodszor pedig megmutatja a „testvért” a másik hának (Lk 15,32). Az elveszés szakadékénak a mélységére a „halál” mutat rá; míg az újra megtalálás boldogságára az „élet”. Az apa elvesztette a hát, a testvér elvesztette a testvérét, a hatalabbik hú elvesztette az apját, a családját, önmagát és Istent. Ám ahogy megérteti a példázat, oly mértékben találta meg újra Istent, amilyen mértékig újra megtalálta önmagát és megtalálta 19 A teljes formulát megtaláljuk: Kiv 34,6; Zsolt 103,8 és másutt.
