Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Söding, Thomas - Török Csaba (ford.): Az irgalmasság kérdése - A tékozló fiú példázata (Lk 15,11-32)
Az irgalmasság kérdése 11 b) Az idősebbik fiú története A történet második fele példázat a példázatban, a narratíva vádjának, az újra megtalálás kritikájának a képében elmondott kommentár, mely maga is kritika tárgya. Ebben a második részben a nyitó mondat, amely két fiúról szól, újra előkerül (Lk 15,11). Az idősebbik fiú előlép a háttérből a rivaldafénybe. Mintha csak véletlenül jönne haza a munkából (Lk 15,25). Egy szolgától értesül ennek az örömteli ünneplésnek az okáról; ám nem csatlakozik, sőt, méregbe gurul - mivel igazságtalannak látja a helyzetet. Apjával folytatott párbeszédében világosan kimutatja, hogyan is érzi magát. Az apja kijön az ünnepségről, hogy rávegye idősebbik fiát, vegyen részt a családi egyúttlét- ben. Ez ahhoz hasonló irgalmasságot mutat, mint amit akkor láttunk, amikor a fiatalabbik fia elé futott. Kezdeményezésének köszönhetően megszólal az, aki ez ellen az irgalmasság ellen beszél - de még inkább az, aki ennek az irgalmasságnak az érdekében beszél. Ambrus exegézisében kisiklik az antijudaizmusba - de ugyanúgy el is hagyja azt. Az idősebb testvért irigyként diszkvalifikálja,13 és áttérve a kecske allegóriájának a szintjére, melyet egészen elégő áldozatul kell felajánlani, végül a zsidókra értelmezi a szöveget, akik feltevése szerint előnyben részesítik a külsődleges szertartást, hogy így ők maguk is színre léphessenek, miként a farizeus Jézus példázatában (Lk 18,9-14).15 16 Ambrus pedig nem iktathatja ki, nem is akarja kiiktatni az irgalmasság túlsúlyát. Ezt kettős módon is hangsúlyozza. Egyrészt: a ház ajtaja nyitva áll17 - minden bizonnyal az Egyház kapujára gondol, de gondolhatunk akár Isten Országának a kapujára is. Másrészt: Isten maga az Atya. Azt is mondja a zsidóknak, hogy ők mindig „Ővele vannak”, vagyis a Törvényben, és hogy aki az Övé, az egyszersmind az övék is: „Zsidóként tiétek az Ószövetség misztériumai, megkereszteltként azok az Újszövetségéi is”.18 Mindazonáltal minél inkább komolyan vesszük az idősebbik fiú ellenvetését, annál nyilvánvalóbbá válik a teológiai üzenet. Gyakran úgy gondolják, az igazságtalanságot az okozza, hogy a fiatalabbik fiú jogaiba való újra beiktatása veszélyeztethetné az idősebbik fiú örökségét. Ezen felül - miként Paul Ricoeur fogalmaz - mindez „extravagancia”, ám ez pontosan annak a jele, hogy itt az országról szóló példázattal van dolgunk. Jézus példázatai ugyan15 Uo. 237. 16 Uo. 239k. 17 Uo. 241. 18 Uo. 242k.