Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szalay Mátyás: A filozófia tekintélye - philosophari in Maria - Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére

A filozófia tekintélye - philosophari in Maria

111

között (és annak sokféle változata, analógia ends, analógia libertatis, analógia salutis, analógia fidei és abszolút katalogikus analógia): a lét és lényeg éppúgy különválik egymástól, mint ahogyan elengednek a természetes és a termé- szetfölötti létszférákat összekötő kapcsok is. Ennek félreolvashatatlan jelei mutatkoznak meg abban is, hogy ma bárhol és bármilyen formában bukkanjon is fel az atya és ezzel összefüggésben a tekintély fogalma, akár a politika, az oktatás, a művészet, kultúra vagy vallás bármely szegmensében, engesztelhetetlen gyanúval szembesül. Aki tekintéllyel lép fel, illetve a (metafizikai) tekintélyre hivatkozva igyekszik döntésének érvényt szerezni, legyen egyén, vagy intézmény, az ezzel úgymond nyíltan vállalja, hogy hataloméhség és sötét elnyomó erők munkálnak benne.

Paul Ricoeur ismert kifejezésével a gyanú mestered (Freud, Nietzsche és Marx) valóban átalakították a kulturális és szellemi életet, lelkes posztmodern követőik, mindenekelőtt a frankfurti iskola szorgos „hittérítő” munkája nyomán pedig mára a napnyugati kultúra „alapigazságának tűnhet”: a tekintély — legyen szó bár a hagyomány tekintélyéről - nem hivatkozási alap, sokkal inkább olyan akadálya a gondolkodásnak és az egyéni és társadalmi fejlődésnek, amit a nagyobb szabadság érdekében le kell rombolni.3 4 5 Mintha

of God or within God and on its necessary determination by the event of the covenant in salvation history and the peak of that event in the salvific event, Jesus Christ. Rather, the positive formation of the analogy, as the opening up of the world’s truth and thus of its character as analogy to God, can only be gained in the vision of this world’s being which is reached in the condescensio of God himself. ... Secondly ... in this catalogical analogy there occurs at the same time the disclosure of what lies in being as a creation from God (and thus again catalogically), namely, that it must have been able to be prepared for the new reality which could no longer be deduced from it and which can therefore be determined in its truth only by way of catalogy.”, In: Wolfgang Treit- ler, ’True Fundations of Authentic Theology’ in: Hans Urs von Balthasar, His Life and Work, edited by David L. Schindler, Ignatius, Communio Books, San Francisco, 1991, p. 174

4 A kifejezés Paul Ricoeur Freudról írott kitűnő könyvében jelent meg először és vált a tudományos közgondolkodás részévé: Paul Ricoeur, Freud and Philosophy: An Essay on Interpretation (New Haven: Yale University Press, 1970), 27.

5 Más kérdés természetesen, hogy a posztmodem társadalomban érvényesülő tekintély - amely már nem az egyházé és nem is az államé, hanem a civil társadalomé - észrevétlenül teljes diktatúrát hoz létre. Miközben ugyanis fennen hirdeti magáról, hogy az egyént teljesen felszabadítja, megfosztja az ellenállás és az önállóság minden eszközétől, rákényszerítve, hogy tökéletes szürkeségben alkalmazkodjék a piac mindennél zsarnokibb és mindent átfogó törvényeihez. A posztmodern demokrácia természetesen ugyanúgy kitermeli saját elitjét, mint bármilyen más politikai berendezkedés. Ez az elit azonban nem kapcsolódik semmiféle magasabb eszményhez és nem felel semmilyen önmagán túli instanciának, ezért lényegileg felelőtlen. Létfenntartásának és legitimációjának legfőbb eszköze nem valami külső jóhoz való viszony, hanem olyan belső dinamika kialakítása, amelyben a demokrácia jelszavait használva parancsuralmi rendszer építhető ki. Molnár Tamás méltán beszél élite camoujlée-rót a politikai pártok és piacot befolyásoló nagyvállalatok és szervezetek kapcsán, amelyek a reklámok rafinált tudatformáló hatása és az érzelmekre alapo-