Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Szalay Mátyás: A filozófia tekintélye - philosophari in Maria - Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére

Szalay Mátyás

A filozófia tekintélye - philosophari in Maria

Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére

1. A TEKINTÉLY VÁLSÁGA KORUNKBAN

Ferdinand Ulrich gondolatmenete egy konkrét társadalmi problémából indul ki. Alexander Mitscherlich 1963-ban megjelent az Auf dem Weg zur vaterlosen Gesellschaft1 című művében előrevetített tragikus folyamat, az apátián társadalom kialakulása mintegy tizenkét évvel később, amikor Ulrich megjelenteti saját reflexióját, már több volt, mint jóslat. Mára pedig minden kétséget kizáróan befejeződött a nagy munka: nem elég, hogy az apai tekintély utolsó falai is leomlottak a családon belül épp úgy, mint a társadalmi együttélés egyéb területein, hanem az atya egyenesen feleslegessé is vált.1 2 Nem csak szocio-kulturális, hanem metafizikai értelemben is paradigmaváltásra, vagyis a lét alapviszonyainak, lét és létező viszonyának radikális átértékelésére került sor. Nem elég itt utalni a létfeledettség Heidegger által feltárt jelenségére, mely az átalakulásnak csak egyik, noha megkerülhetetlenül fontos mozzanata. A létező ugyanis nem csupán metafizikai módon kapcsolódik a léthez, hanem mindenekelőtt vallásilag. Ennek belátásával világosodhat meg előttünk, hogy a lét és a lét-viszony nem annyira feledésbe merül, mint inkább szüntelen behelyettesíti valami, amit hiába emelünk a lét szintjére.

E tragikus helyettesítési folyamat egyik következménye az is, hogy fel- bomlani látszik az atyai szeretetben megtapasztalható analógia3 lét és létező

1 Alexander Mitscherlich, Auf dem Weg zur vaterlosen Gesellschaft. Ideen zur Sozialpsychologie, Weinheim,1963

2 Ld. erről Matthias Mattussek, Die vaterlose Gesellschaft. Überfällige Anmerkungen zum Geschlechterkampf, rororo, Hamburg 1998. Továbbá: Blankenhorn D.; Fatherless America. Confronting Our Most Urging Social Problem. NY 1996, 117. - A. Greely: Männer sollten „become more like women“.

3 “Catalogical analogy thus affirms two things: first, it negates the formation of any analogy that sustains itself, as it were, by means of an abstract substrate of the concept of creation that has been degraded to pure nature, and that fails to reflect for its specificity on creation as the kenosis