Communio, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1-2. szám - Az irgalmasság - Ulrich, Ferdinand - Szalay Mátyás (ford.): Isten a mi Atyánk
Isten a mi Atyánk 101 tökéletesnek lenni, mint Ő, és hagyni, hogy ez az akarat teljes komolyságával megvalósuljon a földön (ahogyan a mennyekben). Az atyának fenntartott anya(go)-t technikailag kizsákmányolják és elszakítják az eredet hatalmától. A gyermekek a nekik adományozott világot átalakítva munkájuk által saját képükre formálják és önmagukat hozzák létre a női természetben, ahogyan az atya, akinek hatalma van a felesége fölött. A nemzés önelidegenedés és az önelidegenedés munka. Az atya megtagadott tekintélyének kompenzációja az egzisztencia és a föld fölötti objektív technikai uralom megsokszorozásán keresztül úgy jelenik meg, mint egy lényegében megoldott Ödipusz-konfliktus: mint a saját apjukká vált gyermekek függése az atyától, amelyet most a munkán keresztül tüntetnek el. Most végre igaz: aki látja a fiúkat, az az „Atyát is látja”. Immár felesleges jelezni, hogy az atya „nagyobb” nálunk. Miközben korábban a gyermekek valódi közös létezése csak a mennyei Atyában volt, miközben önmagukban csak atomizált individuumokként léteztek, és ezért egységük nem jöhetett létre a gyakorlatban, csak „a kontemplációban”, most „végre” a „végességben” egyesülnek: a halott Atya valódi communio-juk alkotóeleme, és a szociális interakció tárgyi közege a teremtés előtti világ . Az Atya hatalma most mint a számos testvér közötti konkrét egység lepleződik le. Az emberi munkaáldozat azt igazolja - és legitimálja -, hogy a kapitalista Atyát megfosztották hatalmától. Aki a világot szemléli, már nem a Teremtőt látja benne, hanem a homo- natura [emberi természet] asszonyát, az abszolút hatalommal rendelkező „gyermekek” antropocentrikus világát, akik most saját atyjukká lettek. Innen származik minden tekintély szétrombolásának mániája, a „fő”1 minden megjelenésének elutasítása: ilyesmi csak alulról emelkedhet fel, hogy ezen keresztül megmutathassák a fiai, hogy ők maguk ugyanabból a lényegből vannak, mint az atya: in majestate unitas.1 2 Végül azonban a fiai tekintélyébe belehalt (vagy: világra jött) atya halála annak mentségéül szolgál. Immár illúziónak tűnik, hogy korábban az Atya béklyóba verte a gyerekeket. Az atya hatalma úgy lepleződik le, mint ami valóban volt: a gyermekek hatalma. A szociális „mi”-ben állt helyre az atya és gyermekek közötti egység lelke [pneuma]. 1 „Fő” mint családfő vagy vezető. (A ford, megjegyzése.) 2 A Szentháromság ünnepén elhangzó mise része: „Ut in confessione verae, sempiternaeque Deitatis, et in personis proprietas, et in essentia unitas, et in majestate adoretur aequalitas." - Ennek a parafrázisa a mondat. (A ford, megj.)
