Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Puskás Attila Megfontolások az engesztelés teológiájáról Manapság egy meglehetősen ambivalens helyzetben találjuk magunkat az engesztelést illetően több szempontból is. A vallásos élet területén az engesztelés gyakorlatának egyfajta újjáéledésére utaló jeleket tapasztalunk; ugyanakkor azt is észleljük, hogy a hívők egy része nem tud mit kezdeni az engeszteléssel vagy egyenesen ellenérzésekkel viszonyul hozzá. A tudományos teológiai reflexió területén hasonló kettősséggel találkozunk. A 20. század második felében egyre inkább a kritika hangjai erősödtek fel az engesztelés, elégtétel, áldozat, helyettesítés fogalmaival dolgozó hagyományos szótériológiájával szemben, nem is beszélve az ehhez kapcsolódó egyházikeresztény engesztelés gyakorlatának bírálatáról. Ugyanakkor olyan teológiai kísérleteknek is tanúi lehetünk, melyek újraértelmezni és újrafelfedeztetni segítik az engesztelés teológiájának és gyakorlatának az értékeit.1 A tanítóhivatali megnyilatkozások síkján egyfelől azt látjuk, hogy az Egyház hivatalos tanítása továbbra is megőrzi az engesztelés teológiájának lényegi tartalmait és alapelveit, valamint elismeri az engesztelés gyakorlati jelentőségét az Egyház életében (vö. Faustina Kowalska nővér magánkinyilatkoztatásainak jóváhagyása). Másfelől azonban nyelvhasználatában és teológiai értelmező munkájában nem feltétlenül követi a skolasztikus/újskolasztikus teológia hagyományos szemléletmódját és terminológiáját.1 2 Ezek a jelenségek egyrészt 1 Vő. Norbert Hoffmann: Sühne. Zur Theologie der Stellvertretung, Johannes Verlag, Einsiedeln 1981, 16 k. Hoffmann művének bevezetőjében jól jellemzi az engesztelés teológiájának ambivalens helyzetét. Röviden utal az éles kritikusok mellett (pl. P. Fiedler, R. Schwager) az engesztelés fogalmának elmélyítésén fáradozó szerzőkre is (pl. G. Greshake, R. Pesch, M. Hengel), s ő maga is erre vállalkozik. 2 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai nem használják az „engesztelés”, „illetve „jóvátétel” kifejezéseket sem szentségtani, sem ekkléziológiai összefüggésben a hitélet gyakorlatainak és spiri- tualitásának a jellemzésére. Az is megfigyelhető, hogy Krisztus megváltói kereszthalálára is csak ritkán alkalmazzák ezeket a fogalmakat. A Zsinat utáni időszakban megjelent tanítóhivatali meg-
