Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
52 Puskás Attila abba az irányba mutatnak, hogy indokolt és szükséges az engesztelés teológiájának újragondolása. Másrészt azt is tanúsítják, hogy ez már részben el is kezdődött. E tanulmány elsődleges célja feltárni az engesztelés teológiájának a bibliai szövetségteológiában gyökerező alapelveit. Ehhez kapcsolódóan másodlagos feladata jelezni azokat a pontokat, melyek újragondolásra és újrafogalmazásra lehetnek érdemesek. Ahhoz azonban, hogy e célkitűzéseinek megfelelhessen, mindenekelőtt az engesztelés fogalmát kell vázolnia, ahogyan azt a hagyományos teológiai megközelítés kidolgozta. 1. AZ ENGESZTELÉS FOGALMA Ha az engesztelés teológiai alapjait akarjuk vizsgálni, akkor mindenekelőtt az engesztelés fogalmát kell meghatároznunk. Több szempontból is érdemes kiindulópontul választanunk XI. Pius pápa 1928-ban megjelent Miserentis- simus Redemptor kezdetű enciklikáját.3 Egyfelől azért, mert az engesztelés spiritualitása a 17. századtól kezdődően az Alacoque Szent Margitnak adott magánkinyilatkoztatások alapján elsődlegesenjézus Szent Szívének a tiszteletéhez kapcsolódik, mely a pápák hivatalos jóváhagyása, ajánlása és tanítása alapján fokozatosan mind nagyobb teret nyert a Katolikus Egyházban. A 19/20. századi Mária-jelenések engesztelésről szóló üzenetei is ehhez a meghatározó spiritualitáshoz kapcsolódtak és annak lényegi tartalmát erősítették fel. A 20. század első felében a Faustina Kowalska nővérnek adott magánkinyilatkoztatások még közvetlenebb módon tartoznak ugyanehhez a spiritualitáshoz, hiszen középpontját a Jézus irgalmas szívének a tisztelete, az isteni irgalmasság hálás dicsérete és az ebből következő engesztelő magatartás alkotja. Szemmel láthatólag az engesztelés mai gyakorlatai, lelki motívumai és spiritualitása elsődlegesen e három forrásból táplálkozik, melyek közül Jézus Szívének tisztelete a legmeghatározóbb. Nos, XI. Pius pápa nevezett enciklikája azon magisztériumi megnyilatkozások sorába illeszkedik, melyeknek tárgya éppen ez az elsődleges forrás, a Jézus Szíve tisztelet. Másfelől, ez a pápai megnyilatkozás azért is lehet kiindulópontunk, mert tanításának kifejezett tárgya maga az engesztelés, mint a Jézus Szíve tisztelet lényilatkozásokban azonban ismét felbukkan a szóhasználat, ha nem is olyan gyakorisággal, mint korábban. Vő. KEK 1459; VI. Pál: Indulgentiarum doctrina, 3, 5, in A búcsúk kézikönyve, SZÍT, Budapest 2000,111-116. 3 XI. Pius: Miserentissimus Redemptor, litt.enc., (1928. 05. 28.), AAS 20 (1928) 165-187. Vö. Johann Baptist Westermayr: „Sühne”, Art. in LThK Bd. 9., 2. Aufl., Herder, Freiburg im Breisgau 1937, 884-886.
