Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
8 Werner Löser a) A kenózis teológiája mint egy teológiatörténeti apória megoldása Von Balthasar kenózis-teológiája, amelyet A három nap teológiája című művében fejt ki és igazol, egy apória megoldásaként lett kigondolva, amely az egyházatyák korától fogva sok századon át terhelte a teológiatörténetet. Abban állt az apória, hogy az isteni üdvcselekvés egyetemes hatékonyságát és az emberi szabadság érinthetetlenségét egymással összeegyeztethetetlennek tartották. Órigenész és a görög teológia az alternatíva egyik, Ágoston és a nyugati teológia tág körei a másik oldalára álltak. Órienész és számos követője az eszkatologikus apokatasztasziszban nem mást láttak, mint a teremtés eredeti egységének Isten örökkévalóságában bekövetkező helyreállítását. A történelemnek ez a végkifejlete Isten cselekvése révén feltartóztathatatlanul megvalósul, ennyiben túlnő az emberi szabadságon. Ágoston, s tőle kezdve aztán a nyugati teológia az isteni, de ugyanakkor az emberi szabadságban és választásban is ott rejlő abszolút valóságot hangsúlyozta. Ezáltal megalapozta a nyugati perszonalizmust. Az Isten melletti vagy elleni döntés vonalát egészen a történelem előtt angyal világig, valamint a történelemutáni, menny és örök pokol közötti döntésig kiterjesztette, s ezáltal megalapozta a kettős predestináció tanítását, amely Gottschalkon, Kálvinon és Janse- nen keresztül egészen a XX. századig hatást váltott ki. Von Balthasar intenzíven foglalkozott az egyházatyák teológiájával, s ily módon szüntelenül belebotlott ebbe a két álláspontba. Über Stellvertretung [A behelyettesítésről] című írásában13 a modern gondolkodás szövegösszefüggésében is felmutatta ezt az apóriát, s rámutatott annak maradandó aktualitására. Ezt követően megmutatta, hogy a Nagyszombat kenózis motívumára összpontosító teológiája miként teszi lehetővé az apória egy olyan megoldását, amely csak a hitben közelíthető meg. A lényeget a következő fejezet mondja el: „Nagyszombaton azonban ott van a halott Jézus alászállása a poklokra, vagyis (nagyon leegyszerűsítve) szolidárissá válása az időtlenségben azokkal, akik elvesztek Istentől. Ezek számára döntésük - amellyel az önzetlen szeretet Istenének a helyébe önnön Énjüket állították - végérvényes. A (halálnak) ebbe a végérvényességébe száll alá a halott Fiú, aki immár semmi esetre sem cselekvő módon teszi ezt, hanem a kereszttől kezdve lecsupaszodott minden erőtől és saját kezdeményezéstől. Ő az, aki felett teljesen szabadon rendelkeznek, aki lealacsonyodott puszta 13 Über Stellvertretung, in Pneuma und Institution (Id. 5. lj.), 401-409.
