Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Löser, Werner - Török Csaba (ford.): "Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8) - A kenózis teológiája Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
Engedelmes a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,8) 9 anyaggá, maradéktalanul közömbös (hulla-)engedelmességében képtelen bármiféle aktív szolidaritásvállalásra, s csak most lett igazán a halottakhoz intézett »prédikációvá«. Ő velük együtt halott (ám utolsó szerete- téből kifolyólag). És pontosan ezzel zúzza szét azt az abszolút magányt, amely felé minden bűnös törekszik: a bűnös, aki Istentől »elátkozott« akar lenni, magányában találja meg újra Istent, ám Isten szeretetének teljes magatehetetlenségében van itt. Egészen felfoghatatlan, miként válik szolidárissá az elátkozottakkal ebben az időtlenségben. Ezt mondja a zsoltár: »Ha leszállnék az alvilágra, te ott is jelen vagy« (139,8). Ezek a szavak ily módon teljesen új értelmet nyernek. Akárcsak az »Isten halott« is, ami a bűnös önhatalmú dekrétuma, aki számára Isten az, akit letettek - ez is egy egészen új, objektíve magától Istentől adott értelmet nyer. A teremtményi szabadság tiszteletben van tartva, ám a szenvedés végén Isten utoléri azt, s még egyszer leteperi azt (»infemo profundior«: Nagy Gergely). Isten csakis az abszolút gyöngeségben akarja közvetíteni az általa teremtett szabadságnak a minden börtönt feltörő és minden görcsöt feloldó szeretetét: azáltal, hogy belülről akar szolidárissá válni azokkal, akikkel visszautasítanak mindennemű szolidaritást. Mors et vita duello...”.14 Csak utalunk rá, hogy az, amiként von Balthasar elevenné teszi az Órige- nészre és az Ágostonra emlékeztető apóriát, s aztán amiként megmutatja, hogyan oldja meg ezt az apóriát a szentháromságos kenózis-eseményre utalva, feltárja azt a gondolkodásmódot, amely von Balthasar egész teológiai gondolatát jellemzi: szintézisekkel haladja meg a paradoxonokat. Ezeket a szintéziseket maga Isten kínálja fel a világban és világért való cselekvésében. b) Beszélgetés Adrienne von Speyrrel Hans Urs von Balthasar 1940-ben ismerte meg Adrienne von Speyrt, s a rákövetkező huszonhét évben - Adrienne von Speyr 1967-ben meghalt - sokszor beszélgetett vele. Ahogyan azt von Balthasar később elmondta, az asszony mélységes betekintést nyert Jézusnak a holtak közé való nagyszombati alászállásába, és ebből az élményéből a hittudóst is részeltette. Adrienne von Speyr ily módon rendkívüli hatást gyakorolt von Balthasar teológiájára a mysterium paschale kapcsán, méghozzá abban az időszakban, amikor az 14 Uo. 408k.
