Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről

Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 71 zik. A Fiú az Atyával egylényegű istenségének teljességét, mely abszolút is­teni teljhatalmának és küldetésének az alapja, úgy „birtokolja”, hogy szün­telenül kapja és hálásan fogadja az Atyától. Ez a relációs függőség a (megtes­tesült) Fiú szegénységének alapja. „Krisztus paradoxona: abszolút teljhatalom (az Atya bírói helyettesítő képviseletéig) abszolút szegénységben egészen a teljes átengedésig a (második) isteni személy tiszta ‘relacionalitásának’ (for- málhatóságának) lényegét nyilvánítja ki (és rejti el egyúttal a kereszt többé nem-szó-létében). Ez egy olyan isteni és abszolút odaadásra utal, melyre a teremtmény csak az ‘Úr szolgálóleányának’ igen szavával (mint az Egyház alapmagatartása) válaszolhat, melyben az ember engedi, hogy Isten az legyen, ami ő akar lenni, és engedi magát általa megajándékozni és megformálni, amivé és amennyire csak ő akarja.”58 THEODRAMATIK Balthasar Jézus hitének kérdését a Theodramatik II/2-es kötetében, mely a Személyek Krisztusban (Personen in Christus) címet viseli, csak egészen rövi­den tárgyalja, mindazonáltal új hangsúlyokat helyez el korábbi megfontolá­saihoz képest. Ahogyan ebben a krisztológiai kötetben Krisztus személyének, öntudatának és tudati életének átfogó értelmező keretét Krisztus egyedül­álló, egyetemes küldetése és abszolút küldetéstudata alkotja, úgy Jézus hité­nek témáját is ebbe a perspektívába illeszti: Jézus küldetésének eredendő intuíciója során az Atya iránt a hit alapállását valósítja meg. Mindazonáltal a svájci teológus óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy a „hdes Christi” kifejezést milyen jelentéstartalommal használjuk. Elégtelennek tekinti azt a némely kortárs zsidó teológusnál (Buber, Scholem Ben Chorin), illetve bi­zonyos protestáns teológusoknál (G. Ebeling) megtalálható felfogást, mely szerint Jézus magatartása az Atya iránt semmivel sem lenne több, mint az ó- vagy újszövetségi általános hitbeli magatartás tökéletesen megélt formá­ban.”59 Balthasar nem vonja vissza egy pillanatig sem azt a korábban több­ször kifejtett nézetét, mely szerint Jézus hite tökéletes példa és lényegi for­mát adó ősképi eredet, de most az őskép és a leképezés/követés relációjában megvalósuló analógián belül a különbség-mozzanatra helyezi a hangsúlyt. 58 Uo. 148. 39 Hans Urs von Balthasar, Theodramatik 11/2. Die Personen in Christus, Johannes Verlag, Ein­siedeln 1978, 156.

Next

/
Oldalképek
Tartalom