Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Puskás Attila: Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről
Hans Urs von Balthasar Krisztus hitéről 67 bér Istenhez való viszonyulását, melyet az Istentől való különbség és alkalmasint az istentávolság mélységes átélése és hitben való megélése jellemez; (c) Megváltóként magára veszi az Istentől elidegenedett ember létállapotát, melyet a bűn következtében fellépő Istentől való eltávolodottság jellemez. E három tényező által meghatározott istentapasztalatát szem előtt tartva kell állítanunk Balthasar szerint, hogy Krisztus ezen istentapasztalatával elsza- kíthatatlanul egybetartozik Krisztus hite. Az ember Krisztus istentapasztalatát és ezzel összefüggésben hitét Balthasar szerint tehát egyfelől annak alapján kell értelmeznünk, hogy ő „valóságos ember lévén nem Übermensch; ellenkezőleg: benne teljességre jut a teremtményi lét, a létezés és megismerés síkján úgy különbözve a Teremtőtől, ahogyan az belsőleg jellemzi az emberi létet; teljességre jut benne továbbá a kiválasztott (a nép és az egyén) és Isten között a szövetség keretében létrejövő ószövetségi viszony is. Ebben az értelemben Krisztusban megvalósul az archetipikus /ides, ami magában foglalja az Istennel való kapcsolat rejtettségét is. Krisztus Istennel való kapcsolata pedig fokozottan és különösen is homályba burkolózik, mivel Krisztus engesztelve magára veszi a bűnös létállapotát, ami a Megváltó létezését nemcsak a passió napjain, hanem megtestesülése kezdetétől meghatározza.”46 Másfelől azonban értelmezésünknek nem szabad szem elől veszítenie azt a hüposztatikus egységből következő másik alapadottságot sem, hogy Krisztus nemcsak valóságos, hanem Istenbe felemelt ember, s valóságos emberként nem létezik másként, csakis mint a Logosz/Fiú isteni személyével való egységbe felvett ember. E Logosz/Fiú valóságában való létezése (en- hüposztaszisz) döntően meghatározza az ember Krisztus istentapasztalatát és sajátos minőséget ad hitének, amennyiben az a Fiú öntudatában való részesedéssel jár. „Felvett ember lévén azonban Krisztus szükségképpen részesedik az örökké az Atyától származó és az Atyához visszatérő örök Fiú öntudatában, ami annyiban tükröződik Krisztus emberi öntudatában, hogy ezt a hűi öntudatot ‘önmaga legbensőjénél is bensőségesebben’ tapasztalja meg és - teret adva neki - birtokolja.”47 Balthasar az értelmezés e két alapvető szempontját - Krisztus valóságos ember és Istenbe felemelt ember - Krisztus istentapasztalatára és hitére vonatkozóan, Krisztus tudati egységének a követelményét is szem előtt tartva a következőképpen igyekszik egybegondolni. „Mivel azonban (harmadsorban) csakis mint felvett ember valóságos ember, valóságos emberi istentapasztalatát is isteni személyének kifejeződéseként és funkciójaként fogja fel, isteni személyéről viszont embe46 Uo. 310 köv. 47 Uo. 311.
