Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Moulins-Beaufort, Éric de - Sághy Marianne (ford.): "Mindnyájan egy test" - Az egység eucharisztikus távlatai Henri de Lubac szerint
„Mindnyájan egy test 45 INCOMPOSSIBLES12 Az „Új paradoxonok” paradoxona de Lubac személyes véleménye: „El kell fogadni, el kell hinni, hogy az embernél az érthetetlenek kiegészítik egymást. Fontos, hogy ez meggyőződéssé váljék bennünk; meghatározva viselkedésünket és belső hangulatunkat. Nem csak elismerve mint elkerülhetetlen tényt, nem csak résztvenni benne, hanem megelégedni azért, hogy van. Boldognak lenni tőle. Csatlakozni ehhez az isteni akarathoz. Ez a kölcsönös megértés ára. Az emberi teljesség ára. Ez az ára a himnusznak, amit együtt kell énekelnünk a Teremtőnek. Az igazság szeretetének ez az ára.”13 Az emberek különbözőek. Mernünk kell fenekéig meríteni ezt a különbséget, nem szabad, hogy megtévesszen a látszólagos közelség, az ízlés, a szokások, vagy a gondolatok felületes azonossága. Merjük elismerni, hogy az emberek képtelenek együtt lenni: ami megkülönbözteti őket, oly erős, hogy el se lehet képzelni az egyeztetést, és mégis lehetséges és szükséges kijelenteni, hogy képesek egy közösséget alkotni, hogy tud együtt élni és segíteni egymáson, mert ez a megoldhatatlan különbség kijelöl,vagy talán csak sejtet, akár ígéret formájában is, egy radikálisabb, eredetibb és gazdagabb egységet. „Az új paradoxonok” „Emberi kapcsolatok” című fejezete így kezdődik: „Különbözni egymástól lényegesen nem jelent ellenségességet, ez annyi, mint létezni. Elismerni és elfogadni saját különbözőségünket, nem gőg. Elismerni és elfogadni a másik különbözőségét, nem gyengeség. Ha az egységnek meg kell valósulni, ha az egységnek van valami értelme, az csak különböző emberek között lehetséges. Mindenekelőtt a különbség felismerésében és elfogadásában oldódik fel a különbség és valósul meg az egység.”14 De Lubac metafizikus alapokon szintetizálja katolicizmusát. A Teremtés könyvének szövegével kezdi, hitével igazolva, az emberiség egynek lett alkotva és a bűn az, ami az egyéneket teljesen magukbazárt monádokká változtatja. A Megváltó lehetővé teszi, hogy az egymástól eltávolodottak újra közel kerüljenek: Divisa uniuntur, discordantia peccantur; ez a megtestesülés hatása. Krisztus létezésének első pillanatától minden embert magába foglal - erat in Christo Jesu omnis homo. Az Ige nemcsak emberi testet öltött; megtestesülése nem egyszerű testfelvétel, hanem ahogy Szent Hilarius mondja, „együttes megtestesülés” ( concorporatio) volt. Krisztus megtestesült emberi12 Alexandre Schemann, Journal (1973-1983), Paris, 2009, p.305. 13 Henri de Lubac, Paradoxes suívis de Nouveaux Paradoxes, Paris: Cerf. 1999, p. 120-121. 14 Henri de Lubac, i. m., p. 119.
