Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Moulins-Beaufort, Éric de - Sághy Marianne (ford.): "Mindnyájan egy test" - Az egység eucharisztikus távlatai Henri de Lubac szerint
46 Eric de Moulins-Beaufort ségünkben és magára vette azt.”13 * 15 A megtestesült Ige megszerzi az embereknek azt a közvetlen kölcsönösséget, amit magára vett, ami sohasem lett kipróbálva, de folyamatban van. Ezt az ígéretet a kölcsönös emberi kapcsolatokban meg kell várni: „A szavak és a gesztusok értelmén túl a lelki közösség csak a legszemélyesebb módon jöhet létre, mondhatnánk „a legközölhetetlenebb” révén, mert valójában az által kerülünk szellemi közösségbe, ami nem fejezhető ki külsőleg.”16 Valóság, mely az Egyházban valósul meg, egyedül ott, „mert a hívek tényleg jelen vannak Krisztusban és (...) ha a szeretetében élnek, a személyek java tényleg mindenkié”, úgy hogy minden keresztény mondhatná a többi összes kereszténynek: „Ugyanazt az egy dolgot keresve, egyazon dolog felé haladva mi mindig jelen vagyunk egymásnak Istenben, akiben szeretjük egymást.” „Ezt meg kellene próbálni megértetni minden emberrel.”17 Ez megvilágítja azt, ami a kulturális, vallási, vagy nemzeti és politikai találkozókon lejátszódik. De Lubac számára a személy tökéletesen univerzalizált személy, Krisztus nélkül lehetetlen: Magunkra hagyatva hogyan léphetnénk át valaha ezt a „határvonalat”, amin túl megnyílik a megújított világ, az a világ, amit „az egy mindenkiben és a többség az egyben misztikus magábanvalóság irányít”? Egy természetesen áthidalhatatlan kettős akadály emelkedik elénk, eltorlaszolva az ígéret földjének bejáratát: ez a mi önzésünk és egyénieskedésünk. Morális és metafizikai akadály, az egyik erősíti a másikat. Egyedül az hatol át ezen a kettős akadályon, akit de Lubac „Mysterium crucis” című elmélkedésében szemlél: „Krisztus kereszthalála által az emberiség, az egész emberiség, melyet magában hordott, megtagadja önmagát és meghal. De ez a misztérium még mélyebb. Az, aki minden embert magában hordott, mindenkitől elhagyatott. Az egyetemes ember egyedül halt meg. A kiüresedés, a kenózis teljessége és az áldozat tökéletessége! Szükséges volt ez az elha- gyatottság - az Atya elfordulásáig - az egyesülés véghezviteléhez Az egyedüllét misztériuma, a szétszakadás misztériuma egyedüli eredményes jele a gyülekezetnek és az egységnek.”18 Az oltáriszentség ezt a misztériumot ünnepli, magában foglalva mindazokat, akiket megragad. 13 Henri de Lubac, Catholicisme, p. 14-15, idézi Fulgentiust, Alexandriai Szent Kirillt és Szent Hilariost. Étienne Guibert, „Le Mystére du Christ selon Henri de Lubac”, in Études lubaciennes, V. Paris. Cerf. p. 139-165. 16 Henri de Lubac, Catholicisme, p. 301. 17 Henri de Lubac, Catholicisme, p. 55. 18 Henri de Lubac, Catholicisme, p. 323.
