Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Moulins-Beaufort, Éric de - Sághy Marianne (ford.): "Mindnyájan egy test" - Az egység eucharisztikus távlatai Henri de Lubac szerint
„Mindnyájan egy test” 43 DIVERSI SED NON ADVERSI 1951-ben de Lubacot felkérték, hogy tanulmányt írjon Jules Lebreton Fest- schriftjébe.8 Rövid tanulmányában kimutatta annak a patrisztikus mondásnak az eredetét, amire Joseph de Ghellinck, a leuveni ókeresztény egyház és irodalom tanára hívta fel a figyelmét: „Non sunt adversi (Patres) séd di- versi.” De Ghellinck ezt középkori szövegekben találta, mesterektől a diákoknak adott utasításként: „az egyházatyák írásainak olvasásánál el kell kerülni, hogy a szavak tévedésbe ejtsenek, a látszólagos ellentmondásos kifejezések ugyanazt a valóságot jelölhetik.” Különböző szövegösszefüggések különböző szempontokra vonatkozhatnak, amiből nem kell ellentmondásos gondolatokra következtetni. Lubac könnyedén mutatja ki, hogy ez a középkori utasítás jóval régebbi eredetű. Az egyházatyák korára megy vissza, a bibliai könyvek és különösen a négy evangélium olvasása adták ezt az értelmezést. Különböző elbeszélések, esetleg különböző ellentmondásos részletekkel nem képeznek ellentétet, hanem különböző szempontokat megvilágítva misztikus mélységek nyilvánulnak meg. De Lubac több példát ad görög és latin szent szerzőktől de Ghellinck kérdésére. Kimutatja, hogy a középkoriak meg voltak győződve, hogy a Szentlélek sugalmazása folytatódott a Szentírás után az egyházatyákban is. Nem különböztettek meg „támogatást” és „ihletet”. A legfontosabb hitbeli meggyőződésünk, hogy a megközelítési különbségeket nem egyedül az emberi különbözőségek, hanem a Szentlélek eredményezi, a misztériumok mélysége és sűrűsége szerint. A középkori mondás Szent Ágoston egyik írásából származik. De Lubac idézi rövid magyarázattal, amit el is hanyagolhatnánk a mondás eredetét illetőleg, de ez elárulja, miért érdekli őt. Ágoston a kijelentés megfogalmazásához felhasználja azt a páli képet, melyben két fal egységét egy sarokkő alkotja: „A két fal, mint két hegy, az egyik a körülme- téltségből jön, a másik a körülmetéletlenségből, egyik a zsidóktól, a másik a nemzetektől.”9 Diversi séd non adversi: a gyűlölet falával szétválasztott két népet Krisztus kiontott vére árán egyesíti. Sem Ágoston, sem de Lubac nem alkotják meg az egység teljes teológiáját erre a mondásra építve, de a hippói püspök jelzi, hogy a négy evangélium vagy az ihletett bibliai könyvek közötti ellentmondások a bűnös emberiség megosztottságában gyökereznek. Ezt azonban meghaladja az a tény, hogy a négy evangélium lényegileg egy, mint a külön9 Henri de Lubac, „Diversi séd non adversi, mondással kapcsolatban”, p.36
