Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Moulins-Beaufort, Éric de - Sághy Marianne (ford.): "Mindnyájan egy test" - Az egység eucharisztikus távlatai Henri de Lubac szerint
42 Eric de Moulins-Beaufort ban és gyakorlatában, a papok ezt hirdetik a szószékről és a hívek önismeretüket merítik belőle. De az elnyert bizonyosság kétségessé teheti azt, ami ennek egységét és tétjét adja. De Lubac nagyon figyel erre. A formula kölcsönössége arra irányul, amit nem fejez ki egyenesen. A „misztikus” test nem semmisíti meg a test egyéniségét. De Lubac kétségbe vonja Simone Weil dicsérő leírását arról, mennyire örül az ember, ha egy nagyobb közösség szerves része - legyen az egy megkapó zenétől, vagy elbűvölő látványtól felhevült tömeg, vagy a nemzeti érzéstől fűtött nép.3 * 5 De Lubac visszautasít minden hasonlóságot az Egyház és az egyesült vagy egyesítő emberi valóságok között. Az Egyház alkotja az eucharisztiát, mindent egyszerre mert ez az Egyház mindig és mindenütt túllép a tereken és a századokon. Az Úr az, aki felajánlja az eucharisztiát, mivel az eucharisztiát megszerezte a megkeresz- telkedetteknek, akiknek Ő a feje, aki hozzájuk jön az apostoli hierarchián keresztül. Az oltáriszentség alkotja az Egyházat, mindent egyszerre, mert felmutatása közelebb hozza és egyesíti a híveket és mert Krisztus személyesen jön mindegyikhez, hogy belülről vonzza áldozatába. Már a Catholicisme is kiemeli az „egység áldozatát”,6 a Corpus mysticum második kiadásának összefoglalásában pontosítja, hogy az oltáriszentség közösségi távlatai nem összetévesztendők a közösségi érzéssel. De Lubac felhívta a liturgia megújítóinak ügyeimét, nehogy elkápráztassák őket azok a technikák, melyek az összegyűlt tömegben a közösségi érzés hangulatát keltik.7 8 Némelyek ebben a felhívásban a teológus félénkségét vélték látni. Ellenkezőleg, feltételezhetjük, hogy ez a többség és az egység emberi problémájának pontos megértéséből fakad. De Lubac más kutatásai, melyek nem közvetlenül az Egyházra és az eucharisztiára vonatkoznak, mutatják, hogy ennek nincs köze az emberi egységhez. Megvalósulásához nem kell kevesebb, mint Krisztus áldozata. Három majdnem esetleges szövegből derül fény erre. 3 Henri de Lubac, Meditation sur l’Église, p.131 idézi: Simone Weil, Attente de Dieu, p.87 „Valóban mámorító Krisztus misztikus Testének része lenni.De manapság több misztikus szervezet, minek nem Krisztus a feje, megadja tagjainak ugyanezt a mámort.” Lubac szerint „a hit misztériumának félreértésére utalnak ezek a sorok, és ez figyelmeztetés a hívők számára.” 6 Henri de Lubac, Catholicisme, A dogma társadalmi szempontjai. „Unam sanctum” 3. Összes müvek, VII. Párizs. Cerf 2003. „Les sacrements”, a III. fejezet kiemeli a Szentlélek szerepét: „lecsapott mint egy falánk tűz Illés áldozatára, elpusztította az emberi salakot, ami ellenáll a szentség egyesítő erejének” (p.82-83). 7 Henri de Lubac, Corpus mysticum, Paris.2009, p.293-294 8 Recherches de science religieuse, XI kötet, 1951-52. Mélanges Jules Lebreton. De Lubac szövege: „Diversi séd non adversi kiszólással kapcsolatban” II. kötet, p.27-40.
