Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Moulins-Beaufort, Éric de - Sághy Marianne (ford.): "Mindnyájan egy test" - Az egység eucharisztikus távlatai Henri de Lubac szerint
Mindnyájan egy test 41 sül a keresztség által abban a méltóságban, hogy saját magát Istennek ajánlja. De Lubac azonnal hozzáfűzi, hogy az eucharisztiát az egyházi hierarchián belül azok hozzák létre, akik felszentelésük révén az apostolok társörökösei. Fontos, hogy de Lubac szerint nem a papok és püspökök teremtik az eucharisztiát, hanem az Egyház. Bennük mint Krisztus, az Egyház fejének megtestesítőiben az Egyház működik teljességében, nem mint a történelem egy pillanatában megjelenő közösség, nem mint a hívek összessége, hanem mindazok, akiket az emberiségből Krisztus magának választott és magában egyesített. Az Úr Krisztus magát az Atyának föláldozza az örökkévaló dicsőségben. Hitvesének megadta, hogy ajánlja fel önmagát. De Lubac ezzel magyarázza, hogy a hierarchia működésének lényege nem az oktatás vagy a kormányzás, hanem a liturgia és a megszentelés, azok a cselekmények, melyek által Krisztus a népből az egyetlen Egyház híveit alkotja és aminek megadja, hogy működjön mint egyesített teljesség az örökkévalóságra irányulva. De Lubac formulájának első része Krisztus munkájára vonatkozik: az eucharisztia teremti az Egyházat. Nemcsak az egységes kormányzás, vagy a közösen elfogadott tan teszi az Egyházat eggyé. Egyik is, másik is hasznos és jelen vannak az egyházi szervezetben, de az egység alapelve az eucharisztia: amikor Krisztus övéihez megy, hogy magábafogadja őket, mikor feláldozza magát az Atyának. „A lelkeknek eggyé kell olvadniuk az oltáriszent- ség olvasztótégelyében.”4 A színek szimbolizmusa jól ismert. A kenyér és bor színében - a zsidó imából eredő jelképek - Krisztus az egyházatyák szerint olyan, mint a sok szemből sütött kenyér, vagy a szőlőből préselt bor, amiben az Egyház megvalósul az oltáron. Az okság két tagja egymásra vonatkozik és egymásban foglaltatik: az Egyház már megvalósult végső teljességében a feltámadt Krisztus győzelmével, amit az oltáriszentség ünnepel, és magához veszi a Krisztus által adott új tagokat. Ez a győzelem kölcsönösen és folytonosan elmélyíti az Egyház tagjainak szabadságát, akik átengedik magukat a misztérium tanításának. Az Egyház egysége nem gondosan ellenőrzött és olajozott futómű, nem társaság, minek összetartozása a tagok jószándékától függ. Az egység az Úr műve, felülről, égből kapott ajándék, győzelem a bűnön és a halálon, a húsvéti halál és feltámadás misztériuma, adomány, mely bensőségesen gyarapítja azokat, akik befogadták. „Az Oltáriszentség teremti az Egyházat, az Egyház az Oltáriszentséget.” Ha így nézzük az Egyházat, Krisztus Testét, a „test” nemcsak társadalom- tudományi hasonlat, hanem Krisztus kegyelmével híveinek adott formálandó, élő és működő Egész. Mindez manapság bőven adva van az Egyház tanításá4 Henri de Lubac, Méditation surl’Égltse, p. 1251.
