Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Greshake, Gisbert - Török Csaba (ford.): Misszió és kenózis - Albert Peyriguere teológiájának egyik alapgondolata
Misszió és kenózis 31 kájáról írott disszertációjába, ám ennek befejezése előtt püspöke hazahívta, hogy elöljáró és tanár legyen a Bordeaux-i kisszemináriumban. Az első világháborúban szanitécként működött, többszörös sérülést szenvedett, s német hadifogságba esett. A sebesültek elszállítása során tanúsított bátorságáért és hősies szolgálatáért több ízben kitüntették. A háború után, megroggyant egészségi állapota miatt Tunéziába ment, ahol úgy remélte, Észak-Afrika enyhe éghajlata segíti majd felépülését. Ugyanakkor vágyott arra, hogy papként ne csak keresztény európaiakat, hanem muszlimokat, nem hívőket is Krisztushoz vezessen. Tunéziában akadt keze ügyébe René Bazin Charles de Foucauld-ról írt életrajza. Ennek olvasása számára, akárcsak som más ember számára is, élete lelki irányváltásának kiváltó pillanatává vált, Károly testvér példáját követve. Egészen tudatosan magáévá akarta tenni s folytatni szerette volna az ő lelki indításait. Néhány kitérő után Marokkóban, mégpedig El Kbabban (Khenifra közelében) telepedik le. Ennek a falunak mintegy ezer lakosa van, és kb. 1200 méteres magasságban fekszik. Egy akkoriban még félnomád Atlasz hegységbeli berber törzs lakja. Itt akar maradni, és Károly testvér példája szerint teljesen osztozni szeretne a végletes szegénységben élő népesség sorsában. Harminc esztendőn keresztül lakik itt, a szegények, éhezők és igazságtalan bánásmódot elszenvedők, de legfőképpen a betegek iránti legnagyobb, radikális odaadásban. A betegek számára ellátóállomást hozott létre, ahol órákon keresztül „rendelt”, mivel a segítséget keresők fogyni nem akaró sora úgymond megszállta a környéket, mintegy ötven kilométeres körzetből (vásárnapokon akár kétszázan is érkezhettek!). Általánosságban azt lehet mondani, hogy napja felét a szegényeknek, főképp a betegeknek szentelte. Bennük egészen „fizikai módon érinti meg Krisztus testét”, miként írja.3 Szó szerint megosztja az életét a körülötte élő berber törzzsel, egészen a ruháig és élelemig, hálóhelyig és életmódig. Csak ritkán hagyja el remeteségét, hogy Marokkóban és Franciaországban lelkigyakorlatokat, rekollekciókat tartson. Nem utolsó sorban politikai téren is elkötelezi magát, hogy fellépjen a gyarmati hatalom „elképzelhetetlen” igazságtalanságaival szemben, és küzdjön az emberi méltóság és igazságosság megsértései (mint a kínzások) ellen. Politikai aktivitása miatt számos hátrányban és nehézségben van része, olyannyira, hogy maga írja: „Én is [Marokkó] függetlenségének a mártírja vagyok”.4 3 Idézi: Lafon, Peyríguére (ld. 2. lj.), 106. 4 Idézi: uo. 69.
