Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Kenózis és Egyház - Weidemann, Hans-Ulrich - Török Csaba (ford.): "Ő Isten formájában volt"
22 Hans-Ulrich Weidemann Pál az 1. Korintusi levél előszavában ezért is nevezi címzettjeit ekklésziá-nak, ugyanakkor olyanoknak is, akik „náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét” (lKor 1,2). Figyelmet érdemel a Fii 2,11 megfogalmazásának a bibliai háttere. Ugyanis világos utalást találunk itt az íz 45,23-ra (LXX-fordítás), ahol Isten ezt mondja magáról: „Előttem hajlik meg minden térd, és előttem tesz vallomást minden nyelv...”. Az Izrael Istene, az egész teremtett világ Királya és Ura előtti egyetemes eszkatologikus hódolat itt megfogalmazott látomását a Fii 2,11 Jézusra alkalmazza. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel a fent idézett szakasz előtt ezt olvassuk: „Mert én vagyok az Isten, és nincsen más” (45,2lk; vö. 45,14k.l8). Krisztus-zsoltárunk tehát azzal az igénnyel lép fel, hogy Jézus Úrként való megszólítása egyáltalán nem sebzi meg az íz 45-ben megfogalmazott radikális monoteizmust - lévén hogy erre „Istennek, az Atyának a dicsőségére” kerül sor. 3. JÉZUS FELMAGASZTALTATÁSA ÉS A NÉVADÁS (Fii 2,9) Jézusnak a keresztény kultuszban az Úrként való megszólítása révén megvalósuló bevonása Izrael egyetlen Istenének az imádásába a 9. versben nyer megalapozást és legitimációt: a felkiáltással az ekklészia az egész kozmosz helyébe lépve, behelyettesítő módon reagál Jézus felmagasztaltatására, és a „minden név fölött álló név” ilyetén módon betelt átadására. Hogy az „ezért Isten felmagasztalta” sorral Jézus halottak közül történt feltámasztására kerül utalás, nyilvánvaló. Ám a húsvéti történés itt - akárcsak az ApCsel 2,33-ban és 5,31-ben - felmagasztaltatúsi, illetve intronizációs történésként nyer értelmezést. Az íz 45-re való tekintettel ezt mondhatjuk: Izrael egyetlen Istene éppen azáltal mutatja meg egyetemes királyi uralmát, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb magasságba emeli fel, és a teljes kozmosz imádatát nyújtja neki. Az összetett Ú7t6p-ú\|/cooep alakban indirekt módon a preegzisztens állapot túlhaladása is benne rejlik. Szemben pl. a Jn 17,5-tel, a húsvéti felma- gasztaltatás nem a megtestesülés előtti állapotba való „visszahelyezést”, hanem annak meghaladását jelenti. Ha felvetjük a kérdést, miben is állhat az „isteni alak” (2,6) felülmúlása, akkor a zsoltár következő sorát kell szemügyre vennünk: ez „a (és nem egy) minden név fölött álló név” átadását jelenti (2,9b), ami megalapozza a Felmagasztaltatott „húsvét utáni” állapotát és kozmikus imádását. Hogy ezáltal a legszentebb istennév kerül körülírásra, magától értetődő, ám a szöveg itt minden bizonnyal az istennév zsidó
