Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török József: Fény a fényből, feltündököltél Krisztus! - A fény a keresztény gondolatvilágban
Fény a fényből, feltündököltél Krisztusi 99 A Biblia újszövetségi könyvei bővelkednek a fény-világosság, homálysötétség témákban. Az a fény, amely a messiási reménységből derengett, a várakozók tekintetét a beteljesültségre irányítva sugárzássá lett. A természetes fényből szimbólummá nemesedett lelki-szellemi fényesség ott ragyog a megtestesült Logoszban (Jn 1,1-18). Az ő születésekor az Úr dicsősége beragyogta a Betlehem pusztájában tanyázó pásztorokat (Lk 2,9). Ő a világosság, következésképpen élet a halál árnyékában tartózkodóknak (Lk 1,79), az agg Simeon őt a templomban történt bemutatásakor a nemzetek világosságának nevezte (Lk 2,32). A megtestesült Ige színeváltozásakor ruhája vakító fehér, mint a hó (Lk 9,29). János evangélista műveiben a világosság- sötétség fogalompáros még kiemelkedőbb szerepet játszik, mint a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) evangéliumaiban. A Messiás: „én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12; 3,19-21; 9,5; 12,46). A fény befogadása, a látás pedig tovább vezet: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9). A fény segítségével János megpróbálja kifejezni a kifejezhetetlent. „Az Isten világosság (lux, görögül fősz), nincs benne semmi sötétség” (ljn 1,5). Az ószövetségi üdvtörténetben a fény, a tűz, a villámlás a teofánia jele, az újszövetségben ez krisztofániává lett. A sötétség a világossággal ellentétben a bűnt jelzi, s vele együtt a bűn valamennyi következményét jelenti, végső soron pedig a kárhozatot. A páli levelekben a világosság-sötétség fogalompár az emberi egzisztencia meghatározására szolgál. A hívő keresztény az isteni fény részese, ami fénnyel átitatottságot, fénybe öltözöttséget, következésképpen erkölcsi sugárzást jelent. Az eddig elmondottak témáit tovább gazdagíthatják a fénnyel fogalompárost alkotó szavak: fény - igazság, fény - élet, fény - Ige, fény - szeretet, fény - ítélet, fény - üdvösség. A gazdag biblikus örökséggel az apostoli atyák eleinte óvatosan bántak, de mindent egybevéve jól sáfárkodtak. Római Kelemen Kr. u. 100 körül azt állítja, hogy a Krisztustól származó ismeret: fény. Antiochiai Szent Ignác számára 110 táján a filadelfiai hívek „az igaz fény gyermekei”.3 A keresztség a rituális megtisztuláson túlmenően a fény misztériumaként a lelki megvilágosodás szentsége lesz a II. században. Az első nemzedék némileg tartózkodó magatartása, szűkszavúsága után az egyházatyák egyre szabadabban élnek a fény-világosság és fogalompárja, a sötétség szimbolikájával. A görög gondolkodásban a fény, a szem, a látás elválaszthatatlan a szellemi megismeréstől. A görög egyházatyák számára egyenes üt vezet a lelki megvilágosodáshoz, megismeréshez. Nazianzoszi Gergely Illés próféta tüzes szekerének fényes3 Vanyó László (ford.): Apostoli atyák. Bp. 1980. 184-187.
