Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török József: Fény a fényből, feltündököltél Krisztus! - A fény a keresztény gondolatvilágban
98 Török József erejűek, és lehetetlen fölfedezni bármiféle dualizmust, a kortárs szellemi áramlatok legtöbbször elmaradhatatlan elemét, összetevőjét. Az egyetlen, láthatatlan, felfoghatatlan Úr mindenek fölött van. „Én vagyok, aki van” (Kiv 3,14). A lázadó teremtmény, az ember választhatja ugyan az erkölcsi rosszat, de mégis, csak a bölcsesség isteni eredetű fényében éri el személyes és közösségi beteljesülését. Végezetül, az előbbi megfontolásokhoz képest emelkedő rendben lehet szólni a messiási fényről. A bölcsesség fénye alkalmas arra, hogy kibontakozzon belőle a Logosz teológiája és kifejezésre juttassa a szövetség népének reménységét, ami a messianizmus. Nem elvont, testetlen eszméről van szó, hanem nagyon is konkrét, testi valóságról. „Az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Amint a fölkelő nap befutja pályáját hajnaltól délig, miközben növekvő világosságot áraszt mindenre és megsemmisíti a sötétséget, úgy növekszik a Messiás személye iránti vágyakozás, a hozzá kapcsolódó reménykedés. „A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan mint hét napnak a napfénye” (íz 30,26). Ez a messiási fényesség táplálja a Biblia utolsó oldalait (Jelenések könyve) beragyogó apokaliptikus sugárzást. A fénynek szimbólumkénti ilyetén alkalmazása megakadályozza a messianizmus földhöz ragadt, túlzottan materiális értelmezését. A gondolatmenet figyelmes követése a metarealizmussal szembesít.1 A fény intertestamentáris megközelítése az ószövetségi Szentírás apokrif szövegei és a Qumrán szolgáltatta források segítségével tanulmányozható. Csak ez utóbbiakra hagyatkozva elmondható, hogy a világosság és a sötétség az esszénusok gondolatvilágában hangsúlyosan szerepel. A világosság Fejedelme oldalán ugyanis a világosság hai állnak, a sötétség Angyala a sötétség gyermekeit pásztorolja (Közösség Szabályai, III. 19-21). „A világosság fiainak háborúja a sötétség hai ellen” című forrás szerint az erkölcsi, lelki harcot csakis az eszkatologikus küzdelem keretében lehet megvívni, ami még nem érkezett el, következésképpen az esendő ember inkább szolgálja a sötétséget (1.6-8). A világosság hai kiválasztottnak tudhatják magukat, ez azonban nem akadályozza meg a vaskos antropomorhzmust: a többi embert megátkozhatják, s az átok foganata kiválasztottságuk visszaigazolása. Az intertestamentáris irodalom emberképe tehát eléggé negatív, pesszimista.1 2 1 Vö. Guitton, Jean: Isten és a tudomány. Fordította Török József. Bp. 1992. 2 Vö. La Bible, écrits intertestamentaires. Gallimard, Paris, 1987.
