Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Szuromi Szabolcs Anzelm: A fény, mint liturgikus és kateketikai eszköz a gótikus templomépítészet megjelenéséről, különös tekintettel a Chartres-i Székesegyház üvegablakaira
88 Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem. I. A GÓTIKA ÉS A „FÉNY” ÉPÍTÉSZETE Közismert, hogy maga a „gótikus” stílus elnevezés először Giorgo Vasari írásaiban fordul elő (1511-1574) a reneszánsz gazdagságával szembeállított primitív építészeti formaként.2 Ez az elképzelés nagyon közel áll a „középkor” elnevezésének kialakításához, amely szintén a jelzett időszak negatív leírására született meg, Edward Gibbon (ti792) Róma hanyatlásáról írt műve hatására. A pesszimista felfogással szemben a 19-20. század legkiemelkedőbb művészettörténészei, pl. Hans Jantzen (11967) és Henri Focillon (11943) a sprituális építészet kimagasló felvirágzásaként értékelik a gótika időszakát. 1. A gótika kezdetei és az új technikai lehetőség a megszentelt tér kialakítására Az egyik legrégebbi Párizs környéki apátság Saint-Denis-ben található, amely 1. Dagobert óta (1639) királyi temetkezőhelyként is szolgált. Történetében meghatározó időszaknak nevezhető Suger (Sugerius) apát vezetése és tevékenysége (11151), aki a levéltári feljegyzések tanúsága szerint 1135 körül kezdte meg azokat az átalakításokat, amelyek az új gótikus stílusjegyek kialakításával az első gótikus katedrális megszületését eredményezték 1144-re.3 Ezen templomok belsejében a fény dominál, ezzel átalakítva a liturgikus tér kifejező eszközeit. Mindennek építészeti hátterét természetesen az új külső támpillér-, támszerkezet-rendszer, valamint a belső térben használt különböző típusú oszlop, ill. oszlopköteg-rendszerek alkalmazása tette lehetővé. Mindezzel a korábbi technikai - román stílus erődített falai - eszközzel szemben, az oldalsó falak tartószerepe lényegében megszűnt és a székesegyház fedett tere a főhajó záróköveire, továbbá a külső támpillérrend- szerre helyeződött át. így az épület főhajója jóval magasabb - „égbetörőbb” (amely majd az 1247-ben megkezdett Beauvais-i Székesegyház mennyezetének 1284-ben történt beomlásához vezettek)4 - és a falakon elhelyezett ablakok - a lőrésszerű elődjeikkel szemben - a külvilág fényét a legnagyobb mértékben a belső térbe juttató magas és impozáns festett díszítőelemekké válhattak. Ez azonban nem pusztán díszítést jelentett, hanem az evilág és 2 Tompos Cs. E. - Zádor M. - Sódor A.: Az építészet története: Középkor, Budapest 1969. 438-439. 3 New Catholic Encyclopedia, XII. 876. 4 Tompos Cs. E. - Zádor M. - Súdor A.: Az építészet története: Középkor, 481-483.
