Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság

Látszat és valóság 83 Te pedig bensőbb voltál legbensőbb valómnál, mélységesebb a lénye­gemnél. (...) Testi szemem küszöbén kuporogtam, és kérődztem a sze­memmel nyelt eledeleket (Conf III, 6, 11). Mint látható, Ágoston kijelenti a látvány, az érzéki szemlélet elégtelenségét a végső valóság megragadása terén. Innen jut el a végkövetkeztetésig, ami egyszersmind intés, tanács és útmutatás is egyben: „noli foras ire, in interio- re hominis habitat veritas” - ne kifelé menj, az ember bensőjében lakik az igazság.13 * * 16 Az ember bensőjében pedig Szent Ágoston sajátos módon talál rá a vég­ső, mindeneket meghatározó valóságra: a Szentháromságra.17 Hiszen a te­remtmény, az ember valamiképpen visszatükrözi a Teremtőt, Istent. Az em­beri lélek három fakultása, három megragadási szempontja párhuzamba állítható a Szentháromság három Személyével: az esse (lenni, létaktus) az Atyával, a nőssé (ismerni, a megismerő tevékenység) a Fiúval (aki a Logosz, az örök Ige, Értelem, értelmes Szó), a velle (akarni, az akarás, az akarati sza­badság lehetősége) pedig a Szentlélekkel. Ez a kép még tovább finomítható. Az Atyához hasonlít bennünk a mens (az ész, az eszes lélek), a Fiúhoz a noti- tia (a megértés, a megragadás), a Lélekhez pedig az amor (a szeretet). Miért van ez így? Mert Isten az őskép, mi pedig a képmás. A mi valóságunk egy megelőző (és mindeneket megelőző, egyszersmind megalapozó) Valóság mása. Lényünk utánzata a végső Realitásnak. Ezzel Hippo püspöke újraolvassa, filozófiai-antropológiai keretbe helye­zi a Szentírás alapkijelentését, miszerint az ember képmás. A Teremtés köny­vének jól ismert szakasza így fogalmaz: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt.(Tér 1,27). Az itt felbukka­nó héber celem főnév újra a szemünk elé áll, szinte másolva a teremtői aktus leírását, Ádám gyermeknemzésénél: „Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szemek hívott” (Tér 5,3). Ugyanakkor ez a főnév jelenthet Isten tiszteletére és engesztelésé- re előállított képmást (vő. lSám 6,5 és 11), vagy akár bálványt (2Kir 11,18; 2Krón 23,17; Ez 7,20; Ám 5,26), az első parancsolat ellenében készített em­13 E helyen csak két lényeges, a témát feldolgozó tanulmányt említünk meg: Julia Knop: Vir­tuális világok - új médiák. Fádérttőutakon, in Communio 20 (2012/1-2), 68-77; Saskia Wendel: A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk, in Communio 20 (2012/1-2), 78-87. 16 De vera Religíone c. 39, n. 72; ezt a szöveghelyet idézi II. János Pál pápa jelentős dokumen­tuma is a hit és az ész kapcsolatáról: Fides et ratio, Szent István Társulat, Budapest 1998, nr. 15. 17 Ehhez ld. De Trinitate és De anima et eius origine című műveit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom