Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság
74 Török Csaba nálni, cselekedni, megtenni. A poiétika így olyan cselekvést jelöl, amelynek a során az ember megtesz, megcsinál valamit, ahogyan például a kézműves az agyagból edényt készít. A mű kiindulópontja a kijelentés, miszerint minden emberi művészet utánzás (mimészisz:). A művészetek ágait elsődlegesen az utánzás eszköze különíti el (Poet I 47a-b). Az utánzott tárgy terén is mutatkozik természetesen eltérés, hisz az legtöbbször „cselekvő ember”, aki lehet „hitványabb vagy jobb a kortársaknál” (vö. Poet II 48a) - olyan szempont ez, amelynek alapján a művészeti ágakon és műnemeken belüli műfajokat is külön lehet választani.1 A harmadik különbség a műalkotások között az utánzás módjában lelhető fel (Poet III 48a). A mimészisz fontosságát és alapvető mivoltát talán a következő szakasz mutatja a legvilágosabban: Úgy látszik, a költészetet egészében két ok hozta létre, mégpedig természeti okok. Az utánzás vele született tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban. Ezt bizonyítja a művészi alkotások példája: vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, de a lehető legpontosabb képük szemlélése gyönyört vált ki belőlünk, mint például legcsúnyább állatok vagy a holtak ábrázolásai. Ennek az az oka, hogy a felismerés nem csak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb mértékben. (...) Mivel természettől megvan bennünk az utánzás, az összhang és a ritmus érzéke - s világos, hogy a versmértékek csak a ritmus részei -, a kezdettől fogva legtehetségesebbek lassankint előre haladva, rögtönzéseikből fejlesztették ki a költészetet (Poet IV 48b). A fenti idézetből világos, hogy Arisztotelész szemében a művészet, a műalkotás teljességgel természetes folyamat eredménye: az utánzás képességével és vágyával született ember az eleve adott valóságot nem csak megismeri, fogalmilag megragadja, de a maga módján, képpel, szóval, mozgással, technikai eszközökkel utánozza is. Ha az utánzás sikeres, az eleve adott objektív valóság az utánzatban felismerhető, ez pedig gyönyört ad a felismerőnek, 1 1 Arisztotelész szerint a tragédia a kortársaknál jobbakat, a komédia a kortársaknál hitványabbakat utánoz - ld. uo.
