Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság
Látszat és valóság 75 és természetesen a készítőnek is - itt megérthetjük, hogy a művész miért poiéta, megcsináló ember, kvázi kézműves: mert a tőlünk független tárgyi világban adottat megformázza, megalkotja a maga módján, saját képességei szerint, ilyen-olyan alapanyagból. A cselekmény, élethelyzet néző általi felismerése, a ráismerés a műalkotás lényegi eleme: ebben a befogadó alany hozzá tudja kapcsolni a művész munkáját az általa is ismert valósághoz: A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása, megízesített nyelvezettel, amelynek egyes elemei külön- külön kerülnek alkalmazásra az egyes részekben; a szereplők cselekedeteivel - nem pedig elbeszélés ütján -, a részvét és a félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást (Poet VI 49b). Ez az a szöveghely, ahol elsőként felbukkan a katharszisz (megtisztulás) fogalma. Nem másról van szó, mint arról, hogy a művész által lemásolt valóságra ráismer a befogadó alany, ez érzéseket vált ki benne, s ennek révén megtisztul az önmagában hordott ilyen jellegű szenvedélyektől. Mindez hasonlat, metafora, azt az érzést akarja megragadni, amely áthatja a tragédia nézőjét a színházban. Ennek pozitív útját részvétnek (együtt-érzésnek, másutt: szánalomnak), negatív útját pedig félelemnek (vagyis egyfajta taszító- dásnak, elhatárolódni vágyásnak) nevezi Arisztotelész. A katharszisznak mintegy szinonimája a műben a csodálatos, a csodálkozást kiváltó: .. .a tragédia nem pusztán egy teljes cselekménynek az utánzása, hanem félelmes és szánalmat keltő eseményeké, s ezeket az érzelmeket leginkább az váltja ki, ha az események a várakozás ellenére, de egymásból következőleg történnek. így a csodálatos is jobban hat, mint ha magától vagy véletlenül történnék... (Poet IX 52a). Annak kapcsán, hogy milyen eszközökkel kell kiváltani ezt a katharsziszt, a görög filozófus keményen fogalmaz: A félelem és a szánalom létrejöhet a dráma látványából, de magából a cselekményből is. Ez utóbbi az előnyösebb, és ez illik a jó költőhöz. Mert látványosság nélkül is úgy kell megalkotni a történetet, hogy a hallgatót maguk az események is megrendítsék és szánalomra indítsák (...). A látványosság keltette hatáshoz művészieden és külsőséges eszközök is elegendők... (Poet XIV 53b).
