Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Török Csaba: Látszat és valóság
Török Csaba Látszat és valóság Napjainkban számos gondolkodó foglalkozik a valóság és a látszat viszonyának kérdésével. Kultúránk, művészetünk átalakulása, a virtuális terek megnyílása, az új digitális korszak emberének életstílusa, ízlésvilága mind-mind azt mutatja, hogy a régi kategóriák, az értelmezés biztosnak hitt filozófiai oszlopai megkérdőjeleződtek. Technikai fejlettségünk elérte azt a szintet, hogy képes létrehozni a materialitáshoz, a hagyományos értelemben vett objektivitáshoz egyre kevésbé kötődő tárgyakat, alkotásokat - végső soron egy virtuális életteret a virtuális ember számára. Van-e még értelme annak, hogy szögesen elkülönítsük a látszat és a valóság kategóriáit? Vagy inkább fogadjuk el tényként a technikai fejlődés új szakaszában, hogy mi már képesek vagyunk a látszatot valósággá, a valóságot látszattá tenni? 1 1. A MŰVÉSZET MINT UTÁNZÁS Az ókor bölcseletét Arisztotelésztől kezdve egyre jobban érdekelte az emberi nyelv, az emberi alkotás problematikája. A jeles görög filozófus több művében is foglalkozott ezzel a témakörrel. A Retorikában többek között azt vizsgálta, hogy az emberi beszéd miként képes cselekvések kiváltójává, mo- tiválójává válni (vagyis a nyelv ténye hogyan válhat valódi jactum-má, megcselekedett valósággá). A Hermeneutikában elemezte az értelmezés kérdését, ezzel előrevetítve egy olyan megközelítés útját, amely a XX. században vált különösen fontossá. Az Organonban (amelyet latinosán inkább Kategóriák néven ismerünk, s a logika tudományának alapvetéseként tisztelünk) feltárta az emberi beszédaktusokat, kiemelt érdeklődést mutatva az érvelések helyességének feltételei, az igaz következtetések szabályai iránt. A mi szempontunkból azonban leginkább a Poétika című műve érdemel ügyeimet, amelynek már a címe is elgondolkodtató: a poiein ige annyit tesz, mint esi-
