Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
Megfontolások az engesztelés teológiájáról 59 fejezésekkel. Az „áldozati felajánlás” kifejezésben az „áldozat”/„feláldozás” szó utal az engesztelő aktus aszketikus elemére, arra a fáradságos küzdelemre, amely önmegtagadást, lemondást, önfeláldozást, az önszeretetnek, a bűnös kívánságoknak, szokásoknak és szenvedélyeknek való meghalást, a test misztikus keresztrefeszítését jelenti.17 A hivatkozott újszövetségi szakaszok jelzik, hogy Krisztus követéséhez és a Krisztushoz hasonlóvá váláshoz hozzátartozik ez a fajta önkéntes aszkézis, a kereszthordozás. A keresztségben kezdődik a Krisztussal való meghalás és eltemettetés a bűn számára (Róm 6,4-5). A bűnnek való meghalás és a Krisztusnak való élés magában foglalja és igényli mindannak az elvetését, amelyből a bűn származhat vagy ami teret adhat a bűn uralmának (Gál 5,24; 2Kor 4,10; 2Pét 1,4). Az „áldozati felajánlás” kifejezésben a „felajánlás” szó pedig azt jelzi, hogy az effajta önmegtagadó áldozatvállalás azon túl, hogy a személyes Krisztuskövetéshez és a vele való egységhez elengedhetetlenül szükséges, még más célra is irányítható, nevezetesen: felajánlható a saját, mások vagy az egész emberiség bűneiért elégtételül. Ha valaki mások javára ajánlja fel, akkor válik leginkább hasonlóvá Krisztushoz és valósul meg számára a Krisztussal való egység teljessége. Minden keresztény meghívott keresztségénél fogva e személyes „áldozati felajánlásra”. A pápa értelmezése szerint éppen ebben áll a királyi vagy általános papság hivatása, melyről Szent Péter ír a levelében (lPét 2,9), s melynek értelmében Szent Pál felhívja a keresztényeket, hogy adják testüket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul (Róm 12,1). Az enciklika a személyes „áldozati felajánlásnak” ezt az engesztelő értelmű magatartását összeköti Krisztus eucharisztikus engesztelő áldozatának a felajánlásával. Krisztus engesztelő áldozatának a felajánlásához kell hozzákapcsolni a személyes engesztelő áldozati felajánlást. 2. AZ ENGESZTELÉS TEOLÓGIAI ALAPJAI Miután XI. Pius enciklikája alapján körvonalaztuk az engesztelés hagyományos teológiai fogalmát, hozzá láthatunk az engesztelés teológiai alapjainak a meghatározásához. Maga az enciklika is megnevez néhány ilyen fundamentumot. A következőkben részben ezekről, részben a körlevél által csak előfeltételezett, de kifejezett reflexió tárgyává nem tett alapelvekről lesz szó. Látni fogjuk, hogy az engesztelés teológiájának alapelvei végső soron a bibliai szövetségteológiában gyökereznek. Egyszersmind megmutatkozik az is, 17 P. Eder ezt az elemet aszketikus mozzanatnak nevezi. Vő. Peter Eder: Sühne, 112.
