Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
58 Puskás Attila a Jézus által előre látott összes jövőben elkövetett bűn. Ugyanakkor az égi megerősítés részeként megerősítés lehetett számára annak szintén előre látása, hogy a jövőben lesznek, akik engesztelési nyújtanak.14 A második helyzet a megdicsőült Jézus szenvedése a történelemben folyamatosan elkövetett bűnök miatt. Ezek mintegy megújítják az Úr szenvedését és folyamatosan megsebzik Legszentebb Szívét. „S így most is csodálatos, de valóságos módon képesek vagyunk vigasztalni - és ezt meg is kell tennünk - a legszentebb Szívet, melyet a hálátlan emberek bűneikkel folyamatosan megsebeznek, mert - amint a szent liturgiában is olvassuk - a zsoltáros szavait alkalmazva maga Krisztus szenved attól, hogy barátai elhagyják: »A gyalázat megtörte szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem« (Zsolt 69,21).”15 A harmadik helyzet a föltámadott Krisztus szenvedése titokzatos testét, az Egyházat ért üldözések miatt. Krisztus azonosul az üldözött keresztényekkel, őt magát érintik titokzatos teste tagjainak a szenvedései, bennük folytatja engesztelő szenvedését, amelyhez társakat keres.16 1. 3. Áldozati felajánlás (oblazione dei sacrifici; oblazione/offerta vittimale) Az engesztelés harmadik mozzanatát áldozati felajánlásnak nevezhetjük. Itt nem a jogi nyelv hűvös szókincsével, s nem is a szeretet érzelmi nyelvének a kifejezéseivel találkozunk, hanem az áldozattal kapcsolatos kultikus ki14 „Quodsi propter peccata quoque nostra, quae futura quidem erant at praevisa, anima Christi tristis facta est usque ad mortem, haud dubium quin solacii nonnihil iám tűm ceperit etiam e nostra, item praevisa, reparatione, cum »apparuit illi Angelus de caelo« (Lk 22,43), ut Cor eius taedio et angoribus oppressum consolaretur.” AAS 20 (1928) 174. 13 „Atque ita Cor Illud sacratissimum, quod ingratorum hominum peccatis continenter sauci- atur, etiam nunc mira quidem séd vera ratione solari possumus ac debemus, quando quidem - ut in sacra quoque liturgia legitur - ex ore Psaltis Christus ipse se ab amicis suis derelictum con- queritur: »Improperium exspectavit Cor meum et miseriam, et sustinui qui simul contristaretur et non fűit, et qui consolaretur et non inveni« (Ps 69,21)”. AAS 20 (1928) 174. 16 „Accedit quod passió Christi expiatrix renovatur et quodammodo continuatur et adimple- tur in corpore suo mystico, quod est Ecclesia. (...) Quod quidem Dominus ipse Iesus declarare dignatus est, cum ad Saulum »adhuc spirantem minarum et caedis in discipulos« (ApCsel 9,1) loquens: »Ego sum - inquit - Iesus quem tu persequens« (ApCsel 9,5), haud obscure significans, commotis in Ecclesiam insectationibus, ipsum divinum oppugnari ac vexari Ecclesiae Caput. Iure igitur meritoque Christus in corpore suo mystico adhuc patiens nos expiationis suae socios habere exoptat...”. AAS 20 (1928) 174.
