Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Puskás Attila: Megfontolások az engesztelés teológiájáról
54 Puskás Attila az isteni szeretetre válaszoló szeretet. Az engesztelés lelkülete csak a szeretet logikája felől érthető. Az engesztelő magatartást bensőleg e szeretetnek kell formálnia. Másfelől, ez a válasz kötelesség, melyet teljes súlyával éppen az a szeretet érez át, mely kellő mélységig felismeri az isteni szeretet nagyságát s ezzel együtt az ezt visszautasító vagy elhanyagoló bűnnek a súlyát. Az a kontextus, melyben a szeretetből fakadó engesztelésről szóló tanítását a pápa kifejti, éppen az isteni szeretet durva és kegyetlen visszautasításának, az isteni és emberi jogok lábbal tiprásának a történelmi tapasztalata az első világháború borzalmai után és az állami szintre emelt ateista ideológia vallásüldözése és rémtettei láttán. Ugyanehhez a kontextushoz tartozik a vallás és az Egyház módszeres visszaszorításának és a nyilvánosságból való kizárásának az erősödő tendenciája; valamint annak tapasztalata, hogy az Egyház tagjainak egy részében lanyhul a buzgóság, elhalványul a valláserkölcsi értékek tudata, megfogyatkozik az Isten iránti és a felebaráti szeretet, növekszik a közömbösség. Ez a fájdalmas helyzet teszi indokolttá és különösen is sürgetővé az engesztelést. Körlevelében a pápa azonban egy másik összefüggésre is felhívja a figyelmet az odaszentelődés és a jóvátétel között. Ahogy mindkettő az isteni szeretetre válaszoló viszontszeretetből fakad, úgy mindkettőnek hasonló a végső hatása, amennyiben mindegyik a Krisztussal való egyesülést szolgálja a maga sajátos módján. Az enciklika így fogalmaz: „Ugyanazon a módon tehát, ahogy a konszekráció a Krisztussal való egyesülést vallja és erősíti meg, úgy az engesztelés magát az egyesülést kezdi meg a bűnöktől való megtisztulással, azt tökéletesíti a Krisztus szenvedéseiben való részesedéssel, és azt juttaja végső beteljesedéshez az áldozatok felajánlásával a testvérek javára.”7 Az idézett szakaszban a pápa az engesztelés három lényeges elemét a Krisztussal való egyesülés megvalósulásának folyamatában három állomásnak felelteti meg. A bűnöktől való megtisztulás az egyesülés kezdete; a Krisztus szenvedéseiben való részvétel ezt tökéletesíti; a testvérek javára végzett áldozatok felajánlása teszi teljessé. Az idézet azt is világossá teszi, hogy az engesztelés lelki magatartása összetett valóság. Olyan lelki magatartás, mely a fent jelzett három elemnek megfelelő három ősrégi tradíció összekapcsoló7 „Quemadmodum igitur unionem cum Christo profitetur ac firmát consecratio, ita expiatio eamdem unionem et, culpas detergendo, inchoat et, Christi passiones participando, perficit et, victimas pro fratribus offerendo, consummat.” AAS 20 (1928) 172.
