Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Boulnois, Olivier - Sághy Marianne (ford.): Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára?
Szent szegénység... 39 1. A ferences gyakorlat elfogadása és igazolása (XIII. század, XIV. század eleje); 2. A radikális szegénység elítélése a pápa által és az ebből támadó viták korszaka. (XIV. század); 3. A ferences érvek átfordítása a politikai rendszer radikális vitatásába (XIV. század vége). 1. A FERENCES GYAKORLAT ELGONDOLÁSA 1. 1. A semmit sem birtokláshoz való jog A ferences élet a javakról való lemondás. Metafizikailag az ágostoni gondolkodás hagyományába illeszkedik. Ágoston számára a bűnbeesés előtt az élet egyfajta metafizikai kommunizmus volt, melyet a közös elsőbbsége jellemzett a sajáttal szemben: az eredendő bűn annak kisajátítását jelentette, amely mindenki számára közös volt.4 5 A tulajdon szeretete azt jelenti, hogy elveszítjük, amit közösen birtokolunk (az igazságot, a javakat); arra korlátoz mindenkit, amit sajátként birtokol.3 A kisajátítás az ember uralma az ember felett. Megfordítva, a javak közössé tétele az első keresztény közösségekben és a monasztikus életben egy olyan társadalom utópiájának megvalósítása, melyben minden közös, és ahol senki sem uralkodik a másik felett. Ágoston a primitív közösségeket az „ősállamhoz” hasonlítja, mely a közjót (res communis) és a közügyeket (rés populi) részesítette előnyben: „Azok a javak, amiket mindenki magának birtokol, idézik elő a nézeteltéréseket, a ellenségeskedéseket, a viszályokat”.6 A vagyon és a gazdagság elítélését hirdették az egyházatyák, akiknek gondolkodása a késő antikvitás platonikus-sztoikus filozófiájában gyökerezett. Gratianus Decretalisában szintén ezt találjuk: „a természeti jog által minden közös mindenki számára”. Arisztotelész Politikája, melyet a XIII. században fedeztek fel újra latin nyelven, homlokegyenest ellentétes értelmezést javasol, miszerint a politikai hatalom, az uralkodás és a magántulajdon az emberi létnek természetes módon részét képezi. A skolasztikusoknak össze kellett egyeztetnie ezeket a forrásokat. 4 Lásd: G. Madec: „Le communisme sprituel”, Homo spiritalis, Würzburg, 1987, p. 225-239, újra kiadva: Petites études augustiniennes, Paris, Institut des Etudes Augustiniennes, 1994, p. 216- 231. 5 Ágoston: La Genése au sens littéral IX, 15,19. 6 Ágoston: Cité de Dieu V. 18,2.
