Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Boulnois, Olivier - Sághy Marianne (ford.): Szent szegénység: Milyen kihívást jelent a ferences életforma a mindennapi gondolkodás számára?
40 Olivier Boulnois Ágostonhoz hasonlóan Assisi Szent Ferenc is a szabad akaratot tekintette minden rossz forrásának. Ez a lényege az eredendő bűnről szóló nagyon szép exegézisének is. A bűnbeesés által a jó fája átváltozik a jó és rossz fájává: „Aki eszik a jó és rossz tudás fájáról, aki a saját akaratát követi és felmagasztalja magát a jó által, amit az Úr mond és cselekszik benne, annak ez a jó a rossz tudás gyümölcsévé fog válni” (Admonitions 2). - Megfordítva, a javakról való lemondás semmissé teszi az eredendő bűnt. De Ferenc gyakorlata szerint a javakról való lemondás nem azt jelenti, hogy minden saját vagyont beadunk a közösbe. A testvéreknek nincs semmije, közösen sem. Bevezetnek egy új viszonyulást a világhoz: „a szent szegénységét”: altissima paupertas. Ezt a fogalmat gyakran fordítják „nagyon nagy”, vagy „legnagyobb” szegénységnek, ez azonban téves értelmezés: Ferenc úgy gondolta, ha nem birtoklunk semmit, közösen sem, akkor egész egyszerűen elértük a „lehető legnagyobb szegénységet”, a szent szegénységet. A lélek üdvözülésének akadálya a Szent Pál és Ágoston-féle „testi ember”. A testi ember azonban egyben a gazdasági, jogi és politikai ember is: az emberek teste nem csupán az ő szervezetüket jelenti, hanem a társadalmi testet, a jogi rendszert, amely ehhez a világhoz köti őket, a vagyonhoz és annak felhasználásához. Ferenc tanítványai erről mind lemondanak. Ahogy azt G. Agamben javasolja, mindezt nevezhetjük „gazdasági embernek”, mellyel szemben áll a ferences ideál, a „szegény ember”7. Lehet-e, hogy az ember semmit se birtokol, közösen sem? Hogyan találjunk helyet ennek a gyakorlatnak a jogban, elsősorban az egyházjogban? Pápai bullák sora fokról fokra legitimálta a ferences életmódot. - IX. Gergely már 1230-tól elfogadta, hogy a ferences testvérek soha sem tulajdonosai (domini) a nekik kifizetett pénznek. A pénzt átadják egy közvetítőnek, aki kezeli nekik. Ebben a jogi megoldásban gyökerezik a blind trust gyakorlata. Ellentétben a többi szerzetes renddel, a ferenceseknek nincs semmilyen tulajdonuk, „sem közösen, sem külön”, csak használják a javakat (Bulla Quo elongati). Ez a megoldás működött: megvizsgálva egy avignoni kolostor számláit, láthatjuk, hogy hogyan hagyott évjáradékot a kolostorra a Sade család, amelyet minden évben a szerzetesi közösség rendszeres táplálására (vagy inkább itatására) szánt természetbeni adománnyá alakítottak.8 A kulcs tehát a tulajdonlás és a használat közötti különbségben rejlik. 7 Lásd: G. Agamben: De la trés haute pauvreté, Paris, 2011 (az olasz cim: Altissima povertá, Vicenza, 2011, elkerüli a téves jelentést). 8 Clément Lenoble: „Dons, rentes, pension et propriété chez les Fréres mineurs: un contrat de conversion avignonnais” (1368), Calculs et rationalité dans la seigneurie médiévale, szerk. L. Feller, Paris, Sorbonne, 2009, p. 167-217 (a testvérek 50 hordóban 24,5 hl bort kapnak évente).
