Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések

A szegénység fogalma, tipológiája és etikája 27 nem magányosak, hanem közösségben élnek, és hogy mindenekelőtt nem tudják beteljesíteni önmagukat, csakis így, egy másokkal megosztott élet ré­vén. Itt mutatkozik meg az a szegénység, amelyet a kezdet kezdetén sze­génységként írtak le. Az anyagi szegénységet a társadalmi szegénység követ­kezményeként fogták fel. A történelmi fejlemények okán ez a nézet ma már nem tartja magát - például a meghatározott gazdasági és pénzügyi struktú­rák szegénységet generáló hatásai okán (amiből az következett, hogy valaki lehet úgy is anyagilag szegény, hogy társadalmilag nem az), még ha nap­jainkban is gyakran ki lehet mutatni egy szoros kapcsolatot a társadalmi és az anyagi szegénység között. Valójában a „szegény” kifejezés [„arm”] etimo­lógiai szempontból „árvát” [„verwaist”], vagyis magányosat, elszigeteltet, tá­masz és segítség nélkülit jelent (a „szegény árva lélek” nem anyagilag sze­gény, hanem anima sola, aki rendszerint a Tisztítóhelyen tartózkodik). A szegénységnek ez a formája ott áll fenn, ahol a társadalmi élet alapvető formái nem nyernek kellő védelmet és világos határokat. Ott található meg például, ahol a család nem gyakorolhatja szuverenitását, mint a totalitárius rendszerekben, ahol az állam kontrollálja és ellenőrzi a családok életét, vagy ahol a családok szétszakadnak a háborúk okán, vagy ahol elveszítik hazáju­kat, s menekültté válnak. Megtalálható ott, ahol az emberek nem hozhatnak létre a családi kötelékeken túl baráti kapcsolatokat is, vagy egyszerűen csak nem létesíthetnek kapcsolatot tetszésük szerint bárkivel, vagy pedig nem vehetnek részt szabadon a közéletben vagy a társadalmi életben, vagyis a gazdaságban, a társadalomban, a vallásban vagy a politikában. Ebben az ér­telemben azt nevezhetjük szegénynek, aki olyan diktatúrában él, amely kor­látozza társas életét, vagy megtiltja számára, hogy részt vegyen a gazdasági, társadalmi vagy politikai életben. A szegénységnek ez a formája fennáll ott is, ahol valaki munkát keres, de nem talál, vagy csak részlegesen vehet részt az aktív, kereső életben. Az ember valóban politikai és társas lény. Termé­szetéből fakadóan másokkal együtt él, fejlődik és dolgozza ki a társadalmi és politikai élet igencsak összetett formáit. Egy igen fontos jó hiánya, vagyis a szegénység egy formája, hogyha az ember teljességgel képtelen, vagy csak korlátozottan képes a közösségi életben erre az együttes életvitelre, rész­vételre. 3. 3. Az intellektuális [„geistige”] szegénység A szegénység harmadik formáját még nehezebb megragadni. A javak ugyan­is nem csak az anyagiak vagy a társadalmi elismerések, megtiszteltetések, vagy a közösségi élet és a szocio-politikai életben való részvétel lehetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom