Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Zaborow, Holger - Török Csaba (ford.): A szegénység fogalma, tipológiája és etikája - Filozófiai megközelítések
A szegénység fogalma, tipológiája és etikája 27 nem magányosak, hanem közösségben élnek, és hogy mindenekelőtt nem tudják beteljesíteni önmagukat, csakis így, egy másokkal megosztott élet révén. Itt mutatkozik meg az a szegénység, amelyet a kezdet kezdetén szegénységként írtak le. Az anyagi szegénységet a társadalmi szegénység következményeként fogták fel. A történelmi fejlemények okán ez a nézet ma már nem tartja magát - például a meghatározott gazdasági és pénzügyi struktúrák szegénységet generáló hatásai okán (amiből az következett, hogy valaki lehet úgy is anyagilag szegény, hogy társadalmilag nem az), még ha napjainkban is gyakran ki lehet mutatni egy szoros kapcsolatot a társadalmi és az anyagi szegénység között. Valójában a „szegény” kifejezés [„arm”] etimológiai szempontból „árvát” [„verwaist”], vagyis magányosat, elszigeteltet, támasz és segítség nélkülit jelent (a „szegény árva lélek” nem anyagilag szegény, hanem anima sola, aki rendszerint a Tisztítóhelyen tartózkodik). A szegénységnek ez a formája ott áll fenn, ahol a társadalmi élet alapvető formái nem nyernek kellő védelmet és világos határokat. Ott található meg például, ahol a család nem gyakorolhatja szuverenitását, mint a totalitárius rendszerekben, ahol az állam kontrollálja és ellenőrzi a családok életét, vagy ahol a családok szétszakadnak a háborúk okán, vagy ahol elveszítik hazájukat, s menekültté válnak. Megtalálható ott, ahol az emberek nem hozhatnak létre a családi kötelékeken túl baráti kapcsolatokat is, vagy egyszerűen csak nem létesíthetnek kapcsolatot tetszésük szerint bárkivel, vagy pedig nem vehetnek részt szabadon a közéletben vagy a társadalmi életben, vagyis a gazdaságban, a társadalomban, a vallásban vagy a politikában. Ebben az értelemben azt nevezhetjük szegénynek, aki olyan diktatúrában él, amely korlátozza társas életét, vagy megtiltja számára, hogy részt vegyen a gazdasági, társadalmi vagy politikai életben. A szegénységnek ez a formája fennáll ott is, ahol valaki munkát keres, de nem talál, vagy csak részlegesen vehet részt az aktív, kereső életben. Az ember valóban politikai és társas lény. Természetéből fakadóan másokkal együtt él, fejlődik és dolgozza ki a társadalmi és politikai élet igencsak összetett formáit. Egy igen fontos jó hiánya, vagyis a szegénység egy formája, hogyha az ember teljességgel képtelen, vagy csak korlátozottan képes a közösségi életben erre az együttes életvitelre, részvételre. 3. 3. Az intellektuális [„geistige”] szegénység A szegénység harmadik formáját még nehezebb megragadni. A javak ugyanis nem csak az anyagiak vagy a társadalmi elismerések, megtiszteltetések, vagy a közösségi élet és a szocio-politikai életben való részvétel lehetősége
