Communio, 2015 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - A szegénység - Müller, Gerhard Ludwig - Török Csaba (ford.): A szegénység, kihívás az Egyház számára - Etika és szótériológia
16 Gerhard Ludwig Müller KIVÁNDORLÁS ÉS SZEGÉNYSÉG Ha a XXI. századi Európa teológiája elfogadja, hogy foglalkozzon a szegénységgel, akkor ezzel szükségszerű választ ad a politikában, a társadalomban és a gazdaságban eddig ritkán tapasztalt változások felmerülésére. Eközben nézőpontváltásra is sor kerül: kulturális és etnikai sokféleség lép fel. Mindennek előreláthatatlan következményei vannak egy olyan Európa számára, amely mindeddig eléggé stabilnak mutatkozott úgy nemzetközileg, mint kulturálisan. Amikor elárasztják a háború és a terror által borzasztóan szétszakított országokból érkező menekültek, a szegénység kérdése megújult és sürgető aktualitást nyer. Európa azt kockáztatja, hogy a jövőben szembe kell néznie az erőszakkal, a rasszizmussal és az elnyomással - annak ellenére, hogy megtapasztalta mindezt már a II. világháborúban is, amely után úgy vélték, hogy egy másmilyen, jobb világot kezdhetnek meg. A kivételes szociális hálón alapuló megszokott biztonság eléri a maga határait, és a gazdasági jólét pedig végül inkább megnöveli a gazdagok és a szegények közötti különbséget, mintsem elvezetne „mindenki számára elérhető jóléthez”.5 Ez volt pedig a szociális piacgazdaság kinyilvánított célja, amelynek a II. világháború után el kellett volna vezetnie egy új gazdasági rend megalkotásához. Más problémák is vannak, mint például a családok pénzügyi szükségletei. Képesek-e még az idős vagy betegek emberek arra, hogy fenntartsák a saját életüket? Nem kerül-e át mások kezébe az ember méltósághoz és önrendelkezéséhez való joga? AZ EMBER FELÉ IRÁNYULÓ SEGÍTSÉGNYÚJTÁS Itt áll elénk a szegénység elleni küzdelem lényegi nehézsége: a bővelkedést ismerő országoknak kiemelt a felelőssége. A szükséget szenvedőknek nyújtott segítség nem korlátozódhat a pénzügyi és technikai eszközök felkínálására. Ezek valóban hasznosak egy első lépésben, hisz fontosak az élet alapvető szükségletei és biztonsága terén. Ám annak is világosnak kell lennie, hogy az ezeket elfogadó embert nem tekinthetjük pusztán piaci fogyasztó3 Wohlstand für alle: ez Ludwig Erhard (1897-1977, szövetségi kancellár: 1963-1966) 1957- ben megjelentetett, a szociális piacgazdaság manifesztumának is tekinthető írásának a címe (a szerk. megj.).
